Kiprun Trail Mt

Loading

Az én helyzetem az, hogy évente kétszer megyek ki terepre “futni” – egyszer jellemzően télen, havat látni, és másodszor UTMB után, amikor elhiszem magamról, hogy lelkemben egy hegyikecske él  – és nem is úgy néz ki, hogy ez a helyzet olyan hamar megváltozna. A hegyikecskét illetően semmiképpen. Meg azt illetően sem, hogy sok esetben tanácstalan vagyok.

Hallom, hogy a fél banda azt mondja, hogy Magyarországra nem is kell terepfutócipő, látom fényképeken, hogy például jó sokan lenyomták a Vérkört is aszfaltosban, és nemrégen ütött szíven a tény, hogy a Körhalmozó Csipinek is tekintélyes aszfaltos Nike gyűjteménye van. Ez megint az utált bizonytalanság-faktor, amivel ezt a blogot is kezdtem. A legalapabb kérdésre sem találsz egyértelmű választ. Arra a beválni látszó álláspontra helyezkedtem, hogy a vásárlásból még sose volt baj.

Melóközelben rengeteg Kiprun futócipőt látok gazdát hozni-vinni a városliget környékén, Quechua túracipőt illetően pedig konkrét invázióról beszélhetek. Tehát amikor feladtam a reménytelen küzdelmet a reménytelenül lapos lábfejrésszel rendelkező Nike Wildhorse 3-mal, és amikor meguntam a kényelmes, de megfizethető árú terepfutó cipő utáni, szintén reménytelen hajszát, nagyjából adta magát, hogy szétnézzek a Decathlonban. Nem olyan lenézett, és még kevésbé lutri dolog ma már cipőt venni A Nagy Kék Áruházban. Sőt, teszteket is találni ezekről a futócipőkről, nem is mondanak rosszakat róluk. Ezelőtt öt évvel nagyjából egy darab találatot hozott fel az internet, ha a dekás futócipő tesztekre kerestem rá.

 

img_0148.jpg

 

Az oké, hogy az eldőlt, hogy cipőt veszek, de a Wildhorse-zal is vakot lőttem, húszezer forintos jeleként annak, hogy nem csak azt nem tudom, hogy ha már terepfutó cipő, akkor annak mit kellene tudni, de azt sem, hogy nekem melyik és milyen lenne jó? 

Ha egészen őszinte akarok lenni, a Nike Wildhorse beszerzésekor már jártam egy kört terepfutó futómű ügyben, akkor pont Róka oksított, hogy vízhatatlant NE, mert valahogy csak utat talál magának a víz, kimenni viszont majd nem akar. A Nike lovával azonban mégsem lett meg a kémia, mert nagyon lapos lábfejre gyártották, lehetetlen volt betörnöm – megvártam azt az egy hónapot, amíg a keresztfiam növekedési hormonjai 43-as méreben tartják a lábait és lepasszoltam neki a cipőt. 

Az már biztos volt, hogy olyan csuka kell, amit fel tudok próbálni, norvég koronával fizetett, ingyen szállított harmadárba kerülő, külföldi, netes rendelés ezúttal nem játszik.

A Salomon éra hazai felfutása kezdetén még próbáltam egy francia vadlovat is, de az is nagyon harapta a lábamat. Mivel évek óta nem haladok a nem aszfalton való futásról való tudásbázisommal, alapvetően ugyanazt kerestem, amit az aszfaltos cipőimben szeretek: csillapítást, kényelmet, méghozzá az első pillanattól kezdve. Ne zsibassza a lábfejem, se a vádlim, azaz ne szorítsa el rüsztömet és elől a lábfejemnek, ujjaimnak is legyen szépen hely benne.

Gyakorlatilag szóról szóra ugyanezt mondják el a magyar Salomonék (Kik ezek a Miénk a terepesek?) ebben a Salomon Trailster videóban – csakhogy ez a topánka akkor még nem létezett/nem tudtam létezéséről. Most faszán meg lehet venni a Hervisben huszonnégyezer forintért, de még így is meggondolnám, hogy ilyen pejoratív nevű mamuszt vegyek a lábamra. 

 

 

Leültem a budaörsi Decathlonban a padra, biztos, ami biztos alapon levettem a legdrágább saját márkás cipőjüket, amire már nem az volt írva, hogy hetente egy, max két órát lehet benne futni, hanem nagyon precízen az, hogy 160 km-es edzésre is alkalmas. Na mondom, szerintem én abba beleférek, ez a csuka legalább megelőlegezi, hogy tudok kommandózni egy UTMB-nyi távot.

Ahogy felpróbáltam, már tudtam, hogy a Kiprun TRAIL MT velem fog jönni. Kényelmes volt, széles elől, elég megengedő a cipőfűzős részen is, hogy ne szorítsa el a lábam, és egészen konkrétan egy tonna cucc volt a talpam alatt. Hatalmas, fogas lánctalpa van, úgy egyben nagyon bitang a cipő, szóval biztos voltam benne, hogy az egész cipő mindenféle tekintetben egy bődületes túlzás a Normafa 30 kilométeres körzetére. Mindez huszonötezer forintért? Azonnal beleszerettem.

Egyébként a cipő tényleg nehéz, bár ezt nyilván nem érzem, hiszen az Adidas Supernovám sem egy versenycipő. Meg hát én amúgy sem tudok erdőben futni, szóval nem fog zavarni az a tíz deka, ami indokalatlanul került bele a megálmodás, a fejlesztés és a gyártás során.

Hogy kell-e terepcipő a Budapest környéki túraösvényekre? Ahogy fáradt a lábam a legutóbbi 32 kilométeremen, úgy örültem egyre inkább, hogy helyettem dolgozik, tart és harap a Kiprun. A kényelem mellett, ezt a másik két dolgot még inkább kompromisszummentesen és kitartóan teszi, én egy centit nem csúsztam, pedig bőven lett volna hol. A végén, amikor már teljesen beszámíthatlan volt a lábam, kövekben, és magamban botlottam el, akkor főleg nagyon prímán korrigált.

unnamed_1.jpgEddig éppen 90 km van benne, ebből a kis Szénáskör egyedül az, ami értékelhető távot jelent. A lefeléken a végén már égett kicsit a lábam benne; a talpam, ha nem is görcsölt, de nagyon elfáradt, azaz túl lazára kötöttem a cipőt. Ezt még finomhangolni kell, lehet még szorosabbra kötni a lábbelit anélkül, hogy a vérkeringésemet bántanám.

A cipőfűző nekem nagyon bejön, az a jól meghúzható, nem kikötődős fajta és még nyelvzsebet is varázsoltak rá a biztosan csak mindig saját kútfőből dolgozó szakemberek. Ebből nekem kikandikált a végén az egyik hurok, de mivel én még nem voltam olyan helyzetben, hogy ilyen miatt vágódjak hasra, én már le nem hajoltam visszatűrögetni a renitens fűzőrészt – főleg, mivel nem voltam biztos benne, hogy vissza tudnék egyenesedni.

Nem futottam még benne sem csúszós leveleken, sem vízben, sem sárban, mert úriember ilyen időben nem kirándul. Ettől függetlenül én már most nem bántam meg, hogy elhoztam a Kiprun MT-t, szerintem ilyen kocaterepes, botladozó, bokormászó fajtának mint én, a lehető legtökéletesebb, és legelérhetőbb választás. És főleg nincs benne semmi célzás arra, hogy kezdő lennék, hanem nagyon pozítívan arra koncentrál, hogy akár a világ végéig is elfuthatok benne akár edzésen is. Velldán!

 

img_7941_masolat.jpg

img_7942_masolat.jpg

 

img_7959.jpg

img_8325_masolat.jpg

img_8326_masolat.jpg

img_8327_masolat.jpg

 

4 hozzászólás “Kiprun Trail Mt” bejegyzéshez

  1. A poszt végi fotosorozat leleplez egy plusz feature-t, amit nem is említettél: a sötétszürke/antracit szín élénk kékre vált ha felhuzod a cipőt a lábadra.

  2. @téglánakgyors: jól lesz! nekem vmiért az a benyomásom, hogy nem gyors cipő. nagy, zökkenős léptekkel megy, ha nem figyelek oda, talán a 12mm drop, vagy a sok támasz miatt lehet ez az érzés. de bazi erős, nem fog szétszakadni 500km után, mint pár salomon, meg inov8.

  3. @rrroka: ezzel a 36 dekával nem lehet gyors, az tény, de én nem érzem, hogy túl merev lenne a talpa, nem huppan gumicsizmásan. Nekem normál futáskor eléggé pörög a lábam, zavarna, ha docogne a cipő

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.