Nem volt bennem sok hiányérzet a tavaly decemberi, kurva hideg tókerülés után. Éppen megvolt három órán belül (hat másodperc kérem maga a világegyetem ebben a sportban!!!), Dani szép egyenletes tempóval bevitt, bekísért, én meg marhára örültem.
Annak a sorozatnak a vége életem első maratonja lett, tehát egy elég menő időszakomban voltam akkor, zseléztem a hajam, kockás volt a hasam, és sokat szerepeltem a blogomban.
Aztán persze nem úsztam meg egy kisebb leállás nélkül, meg pont jött a nyár, és ki akar futni a trópusokon, amikor az nem arra való? Pont tegnap néztem meg a Koktélt, tudom, miről beszélek.
Azóta sem …
Olvass tovább!