32. Budapest Spar maraton. Maraton nélkül, nagyon Spar üzemmódban.

 89 

Csütörtök este. A padlón fekszem a mannheimi Intercity Hotel tizenegyedik emeleti sarokszobájában. Körülöttem az öt nap ideiglenesség, és a felszínes otthonosságteremtés kellékei. Bőrönd, begyűrt takaró az ágyon, párna földre dobva. 

 

hotel11.jpg

 

Hengereztem, aztán csak ott maradtam, és most vagyok múlt vasárnap óta a legnyugodtabb, itt a padlón fekve, érzem is, ahogy csukódnak a szemeim. Szinte semmit nem alszom, ha aludni akarok, bekapcsol az agyam, mit csináltam rosszul, mit mondtam rosszul, hogy kellene holnap, elég jó vagyok-e ide egyáltalán. A multinacionális irodista szorongásai. Hiányzik a csajom, a macskám, hiányzik az ágyam, az otthoni lágy hullámok nem simítják el a kinti fűrészelős …

Olvass tovább!

Fuss Te Is ajándék, egész jó fogazattal

 41 

Az űr: a legvégső határ.
Semennyire nem vagyok egy Star Trek fan, nem került be a gyerekkoromba, később meg már nem lehet betuszkolni erőszakosan, eléggé Spock-mentes vagyok. Mégis folyton ez járt a fejemben hetek óta. Naná, a teljesítményemre gondoltam.
Nem, lófaszt. Szóval elég sajátos állapotba kerültem, tudjátok, olyanba, amire, ha visszagondolsz majd idővel, időszakként marad majd meg benned, tulajdonképpen teljesen függetlenül attól, hogy mennyi ideig tartott, vagy, hogy objektív időben nézve esetleg sokkal hangsúlyosabb események mentén történt az, ami mégis intenzívebb lenyomatot hagyott.
 
Ezer százalék, hogy sokkal többet küzdöttem a heti négy edzésekkel, a résztávokkal, a saját magam ellenállásával


Olvass tovább!