Hónap: 2014 május

Beküldve:

Az első öt

Loading

Vasárnap csak egy óvatos öt kmre vittem ki a cipőt, mert a Saucony esetéből tanulva, úgy voltam vele, hogy biztos lesz problémánk egymással. Egész nap viharok jöttek-mentek a közel harminc fokban, valami iszonyatos páratartalom tartotta fogva az egész útvonalat. Szinte az első pillanattól kezdve őrült módjára izzadtam, ehhez képest az első 2 km alatt jóval 6:40-es tempó alatt tudtam tartani a 140 körüli szívritmust.

 

A cipő egyértelműen és teljesen más élménnyel szolgált mint a majd 1000 km-t megélt Saucony Jazz 13. Annál jóval puhább volt, semmi hangja, csak a talp teljesen friss gumija sercegett a bicikliútra mosódott mikrokavicsokon. Nem tudtam …

Olvass tovább!

Beküldve:

A Nike saga (Pegasus 30)

Loading

A Runner’s world

 

Szóval itt ez a Runner’s world magazin, amit már jól bekommentoltam a futóblogon, és azóta is tartom magam a véleményemhez. Ugyanakkor ez is egy tök jó hozzászólás volt, főleg mert igaz, és bántott is utólag, hogy én nem írtam meg ezt vonalat:

 

Zöld_Dani 2014.05.21. 13:37:23
Én csak a német verziót láttam, az olyan futóknak készült Reader’s Digest volt.
Aminek megvan a fontos szerepe, – kb olyan, mint ennek a blognak. A legtöbb futó szívesen veszi, ha ilyen könnyed, szórakoztató, hasznosnak tűnő vagy néha tényleg hasznos „kis színesekkel” ápolhatja identitását, motívációját.
Ez nem is olyan kevés.
Mert
…

Olvass tovább!
Beküldve:

Az én ultrám: a Velencei-tavi tókör

Loading

Amikor elkezdtük, a tó pont ugyanakkora és ugyanolyan volt, mint amekkora és amilyen mindig is lenni szokott. Fehérváriként, majd budapesti, örökös átutazóként azt hittem minden kanyart, minden szegletet ismerek a tó körül, hiszen ezer szállal kötődöm hozzá. Bármikor fel tudok ülni akár egy egész napos nosztalgiavonatra: nyarak, szerelmek, kalandok, sztorik ömlenek ki az emlékzsebeimből.

Tizennyolctól aztán elkezdett nőni a tó, sosem látott kanyarok, kerékpárutak, addig nem létező emelkedők kezdték duzzasztani, nyújtani a távot, és huszonnégynél már egészen konkrétan éreztem, hogy sose volt még ekkora ez a (kibaszott) tó. Ekkor kezdtem el rettenetesen szenvedni.

Máshonnan kezdtük, és fordítva is mentünk, mint …

Olvass tovább!

Beküldve:

140

Loading

Odakint elvileg ciklon tombol, de Budapest megint felülírta az időjárást – csak az eső esik kitartóan. Pontosan az az idő van, amikor az ember csak bámul kifelé az ablak mögül valami irdatlan nagy, műrusztikus, ikeás bögrével a kezében. Én viszont menni akarok. Ha odahaza lennék, mint ahogy egy évig otthon voltam, most biztos, hogy nekiindulnék. Nagyon rég éreztem ilyet. Tulajdonképpen nem, de az áprilisi céltalanság hosszúnak tűnt. Most sem vagyok sokkal beljebb, de az átlag 150bpm-ről 140-re való áttérés, illetve az állandó ugyanolyan futásról a lassú-intervall/fartekre való átállás varázslatként hatott. Újra AKAROK futni. A hétfői, tegnapi 15, illetve 8 km, …

Olvass tovább!

Beküldve:

28, A Kör

Loading

Dani pár napja hívott meg a két személyes happeningre. A Kör. Velencei-tó. Nem tudnám megszámolni hányszor ugortam le Fehérvárról, vagy Budapestről valamelyik szuttyos, de szeretett szabadstrandjára, pontosan meg tudom számolni, hogy hányszor szeretkeztem benne kamaszhősként, 18 fokban, ivarérett életem második legnagyobb melleivel konfrontálódva. Pont annyiszor, amennyiszer átúsztam. Egyszer. Arra is Dani vitt el, mármint az átúszásra, nem a másik programra. Azt ígérte, hogy mindvégig le fog érni a lábam, szóval nem para. Persze hazudott, és négy órám keresztül küzdöttem az életemért a biztos, hogy rekordokat döntögető vízállásban. Mai napig ható katarzist éltem át, amikor kimásztam az azóta nem létező északi …

Olvass tovább!