Sárgabarack, borospalack

 444 

Ennél tökéletesebb lapokat régen osztottak az asztalomnál. A nyár két utolsó napjára érkeztünk meg Wachauba. Szerdától már szabadságon voltunk, és mivel az egész út nem több mint három és fél óra, és amúgy is csak háromtól lehetett elfoglalni a szállást, királyi lassúsággal és kényelemmel szedelőzgettük össze magunkat aznap délelőtt. 

Pár órával később rápróbáltunk a hangulatra, pár perc alatt bejártuk Emmersdorfot, ahol kinéztük estére a Fekete Medvéhez címzett fogadót. Átgurultunk Melkbe, kódorogtunk a kis utcákon, lesétáltunk  a város előtti ártéri, erdős parkba. Sokkal kevesebb emberrel találkoztunk, mint ahogy azzal előzetesen számoltam, és messze mi voltunk a legfiatalabbak. A rabszolgakorú embereknek …

Olvass tovább!

Kiprun Trail Mt

 220 

Az én helyzetem az, hogy évente kétszer megyek ki terepre “futni” – egyszer jellemzően télen, havat látni, és másodszor UTMB után, amikor elhiszem magamról, hogy lelkemben egy hegyikecske él  – és nem is úgy néz ki, hogy ez a helyzet olyan hamar megváltozna. A hegyikecskét illetően semmiképpen. Meg azt illetően sem, hogy sok esetben tanácstalan vagyok.

Hallom, hogy a fél banda azt mondja, hogy Magyarországra nem is kell terepfutócipő, látom fényképeken, hogy például jó sokan lenyomták a Vérkört is aszfaltosban, és nemrégen ütött szíven a tény, hogy a Körhalmozó Csipinek is tekintélyes aszfaltos Nike gyűjteménye van. Ez megint …

Olvass tovább!