Én igazából akkor tapasztaltam meg, hogy a Balaton legalább akkora, amekkora hős én vagyok, amikor elmentem borért.
A borért menés az egyetemes emberi történelem során ritkán jelentett olyan tettet, amiért heroizálni kellene bárkit is, ám a sors ezúttal úgy hozta, nem csak Spártába kellett elfutni teljes menetfelszerelésben valami triviális hírrel (győztünk), hanem kilométert tekintve – legalábbis a rövidített legenda szerint nézve a távot -, vissza is kellett menni a válasszal (jól van, nagyon örülünk), és ráadásul a harcos annyira elfáradt mindezek után, hogy a fegyverhordózónak kellett elmenni a fogadóba.
Három faluval arrébb. Bringával.
Otthagytam Danit felnyílt, lebökött lélekkel haldokolni a …
Olvass tovább!