STARTERSACKERL – avagy a miheztartás végett a repicsomagokról

Loading

Ezt a haverom kapta egy üveghegyen is isten háta mögötti, vidéki tóátúszásra, csak mondom. Ja, aztán jól nekem adta, mert szinte csak véletlenül kerül sporttevékenység közelébe, igaz kitartóan veszi és hordja a sportkiegészítőket. 

A könyv a németség magazinlelkének esszenciája, mert nincs olyan téma, amiről ne tudnának szép, színes-szagos magazint csinálni, de a karra, vagy akárhova erősíthető villogó messzemenően odabasz egy 8 eurós faluversenyen, amit egyébként szarrá szponzorált/támogatott a helyi képviseletektől (bank, turista iroda, civil projektek, boltok) a Speedoig mindenki. 

 

dsc_1771-01.jpeg

 

Tudom, hogy a külföldi versenyeken sem mindig reklámzacsiból van a kerítés, hiszen pl az általam kinézett Wachau maratonon is csak egy …

Olvass tovább!

Kabócabirodalom

Loading

Na, most komolyan, mi lehet annál jellemzőbb (nem csak) erre a nyaralásra, minthogy a napszemüvegtokomban babérleveleket tárolok, amiket a trstenoi arborétum babérfáiról szedtem, hogy majd azzal főzök itthon babfőzeléket?

 

dsc_1755.JPG

 

Egy hét az nem sok, de mindketten megegyeztünk abban, hogy ennek ellenére kifejezetten pihentető, idegvasaló, és élményekkel rogyásig teli (értsd: kurva jókat zabáltunk, mentünk mint a mérgezett egér, és elköltöttünk egy valag lóvét) nyaralás volt.

Hát nem futottam sokat, na. Lelkiismeretemnek legyen mondva, az egyetlen felhős reggel kapásból nekiindultam, de szerencsére még ekkor sem terveztem egy óránál hosszabb futást, mert azon kívül, hogy tenger mellett még mindig iszonyú nehéz értelmes teljesítményt …

Olvass tovább!

Nyár

Loading

A nyár millió örökkön-örökké ismétlődő pillanatképei közül talán az illatok a legfontosabbak. Idén valahogy úgy alakult, hogy alig éreztem illatokat, csak robot módjára jártam meg a napi kétszer negyven perces utat az otthon és munkahely között. Ha éreztem is néhányat, azt szinte mind futás közben kaptam el, még úgy is, hogy jobbára a meleget meg a párát kerülgettem, hogy ne telibe rontsanak neki a pulzusomnak.

És mégis, ezeken a nem túl jelentékeny kilométereken jöttek a szembe legintenzívebb emlékek, például ahogy a buja, túlérett, utakra belógó fák ontották magukból a gyümölcsösen, ragadósan, rohadósan édeskés, odavágott sörösüveg-kesernyés illatukat a csillaghegyi kis utcákon.…

Olvass tovább!