Piriformis, a Körteképű

Loading

Most, hogy ismét ilyen szuper(ül) hőst faragtam magamból egy négy órán amonnani maratonnal is, ideje, hogy rajongóimat még személyesebb, még intimebb témával fogjam meg, hiszen erősíteni, táplálni kell a kötődést.

Beszéljünk a seggemről. 

A legautentikusabb, leghitelesebb véleményezőm, a zalai nagymamám szerint – sajnos már régóta nincs közöttünk – a seggem mint két fokhagymagerezd. Azt hiszem ez a megfogalmazás a zsír- és izomszövet hiányára utalhatott – még ama koromban, amikor két vajas kenyér és sparherden sütött sós perec között a tyúkokat kergettem a hátsó kertben, valamint lőttem le botpuskával a diófa tetejéről (ők voltak a nácik, a törökök és a Csebimárka …

Olvass tovább!

Partizánmaraton

Loading

Amikor még boldog és elégedett voltam, és nem tudtam arról, hogy a Garmin megvág egy másodperccel. Azóta ősz van a szívemben is, hullanak a lelkem falevelei.

Operatőr, rendező és kameraman: Vízer Dániel

 



Olvass tovább!

Ez az enyém

Loading

Pár száz méter van negyvenig. Dani eldobja a kulacsot, ahogy a kocsihoz érünk és nekiindulunk a végének. Valahogy lendületet szerzek, visszasírom a kilométert hat alá. Az út mellé kivágott pörgő, csúszó, forgó kulacs képe a fejemben marad – letettünk mindent, innen már csak menni kell.

Soha nem akar eljönni a csippanás, nézem – újra nézem az órát, csipogj már te szerencsétlen. Nem csipog. Nem érdekli, közönyösen, ugyanolyan szenvtelen monotonitással hagyja jóvá a tízmétereket, ahogy azt a soha nem látott űrhideg műhold mindig is diktálja neki. Végtelenül észrevehetetlen vagyok, egyetlen egy apró pont, aki ma többet akar, nekem kell fölé nőnöm. …

Olvass tovább!