Hónap: 2014 április

Beküldve:

Jelzések

Loading

Nem vagyok dühös. Azt, hogy minden rosszul sült el, ami csak rosszul sülhetett el, inkább csak jelként fogom fel. Az órám 10 km-nél lemerült, mert elfelejtettem feltölteni. Már az elején leesett, hogy ez bukta lesz, bekapcsoltam a runtasticet a telefonom. Az app szenzációs változásokon ment keresztül, főleg a külalakon rettenetesen sokat dolgoztak mostanában.

Sokkal nagyobb baj volt, hogy tizenötnél a bal lábam vádlijában, az a feszítő ín, azt mondta, hogy szevasz, ez most nekem nem kell. Ha baj volt, azt mindig a jobb lábam produlkálta eddig, nem tudom, ez most honnan jött. 17-ig elmentem, de ott volt a vége. Meghúzódott, …

Olvass tovább!

Beküldve:

Csepel-Szigetszentmiklós-Világvége-Soroksár-Pesterzsébet-Csepel

Loading

Hiányozhat a kerted, a kisvárosod, a falud nyugalma. Zavarhat a rengeteg ember, a túl sok inger, az állandó zaj. Ezerféleképpen meg lehet utálni Budapestet, de a legegyszerűbb módja, ha esélyt sem ad neki az embert. Milliószor hallottam, ki tudja hány embertől, hogy utálja „Pestet”. És közben ki nem mozdultak a hetedik, nyolcadik, tizenakárhányadik kerületből, megvolt a napi rutinjuk két végpont között, és egy centi esélyt nem adtak valami másnak, se maguknak, se a városnak. Amint tehették, hazautaztak, legyen az csak hétvégére, vagy örökre.

Persze ez csak egyféle történet, biztos vannak más okok is, de ez az egy, ez mindig is …

Olvass tovább!

Beküldve:

A cipőgyilkos és a Saucony esete

Loading

 

Rólam:

Anyukám egy csomószor vitt a MÁV Rendelőintézetbe, hogy lúdtalpbetétet csináljanak nekem meg a tesómnak, amit aztán két hét múlva soha többet nem hordtunk, bár esküszöm, hogy az a két hét is felesleges volt.

Aztán volt egy Puma csukám, amit a keresztanyám vett nekünk még a ceglédi piacon, ami annyira megkínzott, és annyira nem volt más cipőm, hogy mindenféle csontkinövésem lett, amik eléggé inkompatibilisek tudnak lenni akármilyen cipővel is.

Nem utolsósorban, van egy kisebb gerincív problémám, aminek köszönhetőn úgy közlekedek mint egy kacsa, olyan seggkidugósan, ami nyilván visszaköszön járásomban.

Ja, az egyik lábam egy-két centivel rövidebb a másiknál, valamint front- …

Olvass tovább!

Beküldve:

A futóblogok és legnehezebb huszonegy

Loading

A futásos bogokban az a jó, hogy időnként még írnak is beléjük, időnként pont akkor, amikor neked szükséged van rá. Mondjuk pont akkor, amikor két hete már csak azt érzed, hogy nem érzed. Főleg a futást.

Nem tudom, én nem vagyok egy ilyen kitartó srác, a kravmagámnak úgy néz ki kb két év után vége lett, bár tény, hogy a munkanélküliség, meg a csepeli három hónapos munkaviszony tett be neki, amikor elég volt addig és vissza harminc km-t autóznom naponta, nemhogy hetente kétszer még ugyanennyit beletegyek észak fele, a Kolossy térig és vissza. Találtam ugyan egy közeli edzést egy brutális …

Olvass tovább!

Beküldve:

Amikor nem a lábra edzel

Loading

Nem tudom, simán lehet, hogy értelme sincs kimenni ilyenkor. Lehet, azzal tenném a legjobbat magamnak, a futókarrieremnek, ha ilyenkor egyszerűen otthon maradnék, és pihennék, vagy csinálnám azt, amihez éppen bármi kedvem van. Mert a futáshoz, na ahhoz nincs, nagyon-nagyon nincs.

Nem tudom, hogy van-e olyan, hogy akaraterőre, lélekre edzés, vagy ez csak oda vezet, hogy rossz tesitanár módjára megutáltassuk az egészet magunkkal?

Nem tudom, de az áprilisi célkitűzéseimhez kellett ez a nyomorék öt km is.Lehetett volna – úristen – hat is, de egyszerűen n_e_m_a_k_a_r_t_a_m f_u_t_n_i.

Iszonyatosan nehéz agyilag összeszedni magam nyolc, kilenc óra akármi után. Ez persze arról szól, hogy …

Olvass tovább!