141
Az első után semennyire nem voltam képben, de ez igazából várható is volt. Lett volna, ha nem csak utólag tudatosulna ez a dolog, főleg azáltal, hogy leírom. Kedden még lefutottam hat kilométert fartlekben, ami annyit jelent, hogy becsületből négyszer-ötször belefutottam, de alapvetően még annyira kockán mozogtam, hogy nagyon nem esett jól. Nem futni, mozogni egyáltalán. Életem első félmaratoni távja után valószínűleg többet kellett volna pihenni, de hát senki nem mondta, hogy hülyegyerek, fuss le egy félmaratont, magamtól ugrottam neki, a félmaratonra való felkészülés kellős közepén. Csütörtökön álltam fejre. Aznapra négyszer hat perces intervall volt felírva a naptárba, és már …
Olvass tovább!