Valahol már leírtam, talán amikor Németországban, a feleségem keresztapjáéknál (OMG, feleségem, amellett, hogy az érzés hihetetlenséggel és büszkeséggel tölt el, kellene erre a viszonyra egy trendibb szó, mert ettől úgy érzem magam, mint a saját apám), szóval a csajom keresztapjáékhoz érkeztem meg már futó-szemlélettel, vagy amikor Prágában mentem ki egy körre: külföldön futni iszonyú motiváló dolog, gondolom nem véletlen, hogy létezik a versenyturizmus maratonturizmus nevű fogalom is. Az, hogy fel akarom húzni a Vomerot Tirolban, a nászutamon, nem is volt kérdéses.
Az ingatag, éppen-hogy-84-85 kilómnak az esküvői vacsora végére, másnapra, valamint a nászútra rekordsebességgel mondhattam búcsút. Isteni kaják, sörök, miegymások …
Olvass tovább!