A wannabe 30, a térkőlyuk, az ipad, és némi indiánnyár

 245 ,  3 

Futok.  Csodálatos, csodálatosan egyszerű mondat, egyetlen szó. Olyan mint maga a mozgás, amit leír. Talán minden rápakolt, ráhúzott feleslegesség, körítés, pótcselekvés ellenére, ott alul, mélyen pont ezért okoz ilyen csodálatos örömöt, amikor nem panaszkodom, nem fájok, nem kifogásolok, nem csinálok semmi mást – csak futok.

Mert futni tudok. Csodálatos. Hogy nem fájok, hogy nem érzem magam túlsúlyosnak, nem húz, nem feszít. Csak a mozgás van, nem nyilal bele semmi, nincs disszonáns felhang, csak a történés, és a mozgás által gerjesztett, kásasűrűségű, lassan kavargó, vagy éppen lézerfénnyé váló, cikázó, de mindig ismétlődő, fejlődő, születő, elhaló gondolatok.

Azóta futok, hogy …

Olvass tovább!

Momoa, Új Péter, új Garmin, Forrest, és Krumpli, nem ebben a fontossági sorrendben

 371 

Új Garmin

Valamikor nem pont egy éve (ez később fontos lesz) sajnos eljött az a pillanat, amikor az Alzánál megszaladt valakinek a keze, és a Teflon serpenyők, vízforralók mellett a Fenix 6x Solart is rommá akciózta. Természetesen még ekkor is dupla annyiba került, mint az addigi lélektani határ, de hát én az ilyesmit sérülten és túlsúllyal is úgy ugrom át, hogy legnagyobb bánatom az, hogy lélektani határok átugrása nem olimpiai sportág.…

Olvass tovább!