VII. Kis-Duna Maraton

Loading

Jaj, igen, megint így kezdem, tudom.

Apám Zalából származott, a számanincs kis faluk egyikéből, és akárhány pillanatban is éreztem meg azt csendes, végtelen levegőjű mélységet, amit falu, a hegy, vagy a Dola adni tudott, a végén mindig csak a finnyás, városi kisfiú gyötrelmeire emlékezem. Mind közül a legnagyobb büntetésnek az számított, amikor nyáron felültünk Fehérváron a negyvenfokos, műbör- vagy plüssüléses, szendvics, cigi- és vécészagú szagú vonatra, ami végigvonszolt a Balaton déli partján, egészen Nagykanizsáig.

Balatonaliga
Balatonvilágos
Szabadisóstó
Szabadifürdő
Siófok
Balatonszéplak
Zamárdi
Szántód
Balatonföldvár
Balatonszárszó
Balatonszemes
Balatonlelle
Balatonboglár
Fonyódliget
Fonyód
Alsóbélatelep
Balatonfenyves
Balatonmáriafürdő
Balatonszentgyörgy

Ott lógtam elejétől a végéig a …

Olvass tovább!

Rövid, a kinőtt, és a hosszú

Loading

Híreim vannak. Először is márciusban százhatvankettő kilométert futottam, pontosan eggyel többet, mint januárban. Tudom, volt köztük egy február. Az elszökött. Nem nagyon, elkaptam, végülis nem csinált semmi rosszat, csak most nem róla beszélek.  Hogy miért ünneplem a havi százhatvanakat? 2018 óta (pontosabban a 2019 áprilisi Muzslán szerzett sérülés óta) évi ezer kilométerekkel hitegettem magam sok mindenről. Talán most végre el tudok mozdulni innen, és évi sokkal több kilométerrel tehetem ugyanezt.

Aztán Jasmin Paris befutott a Barkley-n. Igen, lány,  anya,  okos,  állatokkal foglalkozik (továbbá majdnem annyira zöld, mint Greta Thunberg), de ez most mind nem számít. Ezeknél sokkal jobban örültem annak, …

Olvass tovább!

Bence

Az előző posztot írva, sokáig félretéve, átírva újra, rengeteget gondoltam egy fiúra, akit nem is ismertem.

Mit sem sejtve ő apukáját is kérdeztem a szemüvegben való futás mikéntjéről, és ez az apuka szívesen válaszolgatott az én felszínt is alig karcoló problémáimra. Két napra rá Bence elment.

A valóság egyik legnagyobb kegyetlensége, hogy a gyerekek nem halhatatlanok és nem sebezhetetlenek. A másik az, hogy közöttük vannak olyanok, akiknek ezt meg kellett tudniuk.…

Olvass tovább!

Térkép nélkül

Loading

Gyermekkoromból az egyik legmaradandóbb belső élményem (ha van ennek bármi értelme), hogy mennyire sziklaszilárdan, megingathatatlanul hittem abban, hogy halhatatlan vagyok. Azt hiszem azok közé a gyerekek közé tartoztam, akiknek akármilyen okoknál fogva (=külső) gazdagabb belső világuk volt. Az én privát univerzumomban Csebimárka néven voltam világsztár,  ami páratlan énekesi karriert és egyéb hőstettek véghezvitelét jelentette leginkább (autóval ugratás, világmegmentés). A nevem első részét a cseh néptől kölcsönöztem. Mint akkoriban szinte mindenki, mi is sokat jártunk át Komárnóba mindenféle írószert, Bata cipőt, és ETA porszívózsákot venni. Jól tudtam hát, hogy Csehszlovákiának is az első része a menőbb. A második tag természetesen arra …

Olvass tovább!

Käsekrainer

Loading

Hauptalle

Valahol a távolban közeledett a hetedik kilométer. Valahol, mélyen, ugyanúgy, mint tavaly, megvolt benne a térdrogyasztó borzalom, hogy látja az ember a végtelen egyenes végén a célkaput, és ezzel egyúttal látja azt is, hogy mennyire messze van még.

De az első körben nem voltunk mélyen. Zoli valami spontán elhatározásból, vagy valami előre nem is  megbeszélt, önmagában sakkozgatott elhatározásból velem tartott, pedig ezen a téren nagy híve a komfortzónának. Én interjúzni, téthelyzetben lenni, még valamit tanulni, pénzt kezelni, befektetni (nem csak pénzt) nem szeretek, neki ez a napi valóság. Valószínűleg nincs szüksége annyira a kilométerekbe és tempókba ölt önmegvalósításokra – …

Olvass tovább!