Elérhetetlenül közel, korán, de kurva későn

 128 ,  1 

Vajon tényleg minden úgy történt, ahogy annak lenni kellett? Vagy csak ezzel egyszerűen könnyebbé tesszük magunknak az elfogadást afelett, amin már úgy sem tudunk változtatni? Kényszerű, és könnyű felmentés.

Óriási közhelyek előtt malmozzuk el a legtöbb időt, ez is az, de ahogy ott állok fent, messze a tó felett, az Ingóköveknél, abban a hatalmas, zümmögő csendben, mindentől és mindekitől távol, mégis olyan közel a városhoz, amelyhez néha-néha közelítve még negyvenhárom évesen is nagyobb bennem a gyomorideg, mint a nosztalgia, nem tudok nem engedni a mi-lett-volna-ha csábításának.

Egy lassan középkorú ember belátásait, frusztációját kérem számon egy tizen-huszonéves, önző, sérült, …

Olvass tovább!

Aztán megvirradt

 294 ,  1 

Először voltam úgy, hogy futottam. És bár a hajnali futás valahol Szemestől Zamárdiig a lehető legtompább, valamiféleképpen fülbedugulós,  önmagamba záródós, át nem látható volt, örökké hálás leszek érte, mert három év végtelenné váló szarakodásnak vetett véget – írom ezt úgy, hogy már milliószor megfogadtam, hogy futásidőjárásjelentést csak feltételes módban írok. De háthahátha talántalán véget ér ez a végtelen sehova nem tartás.

A legdomborúbb, a legmaradandóbb benyomás az a tíz-tizenegynéhány óra lesz ebből a 2022-es UB-ből, amit egyedül, körülöttem valami akkora csenddel töltöttem el a fonyódligeti váltópont környékén, egy közeli panzióban állomásozva, az indulásomra várva, hogy szinte sípolt a …

Olvass tovább!