Ez az a cipő, amit teljes egészében radar alatt, a felhők felett úszó, mesékből ismert futóvárost soha nem látva, a legközhelyesebb cyberpunk toposzban, az örök homály birodalmában, a sérülések, felépülések, vírusok borította alvárosban koptattam el.
Nem látott egy rajtvonalat sem, nem futott más cipőkkel, nem ért célba soha, nem fűzódik hozzá alig csak pár minőségi kilométer. Ezerszer ezer méter odalent, kilatástalanságban töltött, a valami iszonyatosan hosszú másfél év alatt. Az utóbbi pár hónap mutatta meg újra, hogy odafent lehet még napfény. 5:40-5:30-nál éreztem meg, valahol 800 kilométer fele, hogy úristen, ez a cipő azért adhatna valamit, nem csak a csoszogást, …
Olvass tovább!