Hónap: 2014 november

Beküldve:

Az én Budapestem

Loading

Az én Budapestem nem a Belváros, vagy a Margitsziget, vagy Normafa.

Mindent szeretek ebben a városban. A Belvárost, a Margitszigetet, a Normafát. A hidakat, különösen a Szabadság hidat a Gellért téri kupolákkal, amelynek sziluettjei díszítőelemként végigfutnak az egész szerkezeten. Szeretem a rakpartokat, a Várat, a tereket, az egyetlenegyszer felkutatott egyetlenegy pontot a Hármashatárhegyen, ahonnan majd az összes híd látszik. A fürdőket, a Kopaszit, még a Westend klórszagú vízesését is, millió egy dolgot, szeretem a kreatívnév-fétisben szenvedő kocsmákat, a kiülős helyeket, szeretem a városban az embereket.

De az én Budapestem valahol lent kezdődik a tizenegyedik kerületben, lustán kanyarog a Rózsavölgyben, majd

…

Olvass tovább!
Beküldve:

És akkor a hobbifutó nagy levegőt vett, és alámerült a Magyar Egészségügybe

Loading

Sanitas Magánklinika

– Jó napot kívánok, Marcsinkó Péter vagyok, nekem olyan problémám lenne, hogy futás közben, illetve reggelente talpfájdalmaim vannak, foglalkoznak Önök ilyen jellegű sérülésekkel?

– Nem.

Hmm, innen azért elég nehéz visszahozni, de azért megpróbáltam:

 – Azt tudom, hogy sportorlás miatt keletkező térdproblémákkal elég sokan fordulnak Önökhöz, ezért gondoltam, hogy felhivom a Klinikát.

-Nem tudok erre mit mondani.

-Ne haragudjon, jó számot hívtam, ez a Sanitas Magánklinika?

-Igen, igen.

– Értem, és nincs a kérdésemre válasza.

– Nem, nem tudom. Várjon, megkérdezek valakit. Nem, nem tudok megkérdezni senkit.

– Esetleg telefonáljak később?

– A héten már nem lesz bent …

Olvass tovább!

Beküldve:

Nem ment, aztán meghaltam.

Loading

Magamtól keltem. Vasárnap, reggel hét volt. Arra már rég rájöttem, hogy bármikor is kelek, ha azzal a jóleső felbukkanással jövök fel a felszínre, mint ahogy aznap is történt, akkor az azt jelenti, hogy kialudtam magam. Az már az elmúlt egy-két év újdonsága, hogy tudatosult bennem, már nem kell szükségszerűen nyolc óra off, megvagyok akár hét alatt is. Öregszem? Nem tudom, szeretek jólesően aludni, de még inkább szeretek ébren lenni.

Egy héttel voltam a siófoki félmaratonom után. Fájtam másnap, de nem volt velőt rázó megrázkódtatás. Hétfőn már kint voltam újra az utcán. Az első ötezer méterben még a szombati élmény maradékujjongása …

Olvass tovább!

Beküldve:

Kalenji TRAIL férfi hátizsák

Loading

A félmaratonról való elmozdulást egy valamire való futó nem azzal kezdi, hogy többet fut, mint 21.1 kilométer, hanem azzal, hogy bevásárol. (Nálam tapasztalatlanabb futók ezt jól jegyezzék meg, eszükbe ne jusson, csak úgy, többet futni, mert az nagyon barbár dolog. Először jól be kell vásárolni

Nekem a folyadékhurcolás a mumusom. Tizenöt kilométerig egészen jól elvoltam mindenféle frissítés nélkül, és amíg nem jött szembe a kulacsok, kulacsövek, hátizsákok, mindenszirszarok fantasztikusan kívánatos világa, addig igényem sem volt rá. Valahol amúgy is tizenöt a határ, de valahol meg természetesnek is tűnt, hogy szomjas, kifáradt, mit tudom én, mi lesz az ember edzés végére. …

Olvass tovább!

Beküldve:

Siófók, Siófok, üdvözöljük kedves utasainkat!

Loading

Nem mintha vonattal mentünk volna, de ahogy lekanyarodtunk a vasúti átjáróhoz, amelynek túloldalán nyaranta vélhetően ugyanúgy ott feszít Magyarország buliközpontja, másodpercenként ezresével tolultak az emlékek, kezdve a vasúti kocsik műbörkánikulájával, ami leginkább akkor véste be magát újra és újra az agyamba, amikor nem jutottam tovább a siófoki vasútállomásnál: kamaszkoromban – nagyszüleimhez utazva – a Nagykanizsa-Székesfehérvár tengely volt a pokol előszobája, Balatonvilágostól egészen Szentgyörgyig húzta vonat a kínt.

A kikötői parkoló szinte teljesen üres volt, nem értettem, hogy mi a baj. Nem ma lesz? Ma lesz, de nem most? Benéztem valamit? Megnéztem a telefont: tizenötödike van. Megnéztem futaneten a rajtidőpontokat. Oda …

Olvass tovább!