Az én Budapestem

 128 

Az én Budapestem nem a Belváros, vagy a Margitsziget, vagy Normafa.

Mindent szeretek ebben a városban. A Belvárost, a Margitszigetet, a Normafát. A hidakat, különösen a Szabadság hidat a Gellért téri kupolákkal, amelynek sziluettjei díszítőelemként végigfutnak az egész szerkezeten. Szeretem a rakpartokat, a Várat, a tereket, az egyetlenegyszer felkutatott egyetlenegy pontot a Hármashatárhegyen, ahonnan majd az összes híd látszik. A fürdőket, a Kopaszit, még a Westend klórszagú vízesését is, millió egy dolgot, szeretem a kreatívnév-fétisben szenvedő kocsmákat, a kiülős helyeket, szeretem a városban az embereket.

De az én Budapestem valahol lent kezdődik a tizenegyedik kerületben, lustán kanyarog a Rózsavölgyben,



Olvass tovább!

És akkor a hobbifutó nagy levegőt vett, és alámerült a Magyar Egészségügybe

 237 

Sanitas Magánklinika

– Jó napot kívánok, Marcsinkó Péter vagyok, nekem olyan problémám lenne, hogy futás közben, illetve reggelente talpfájdalmaim vannak, foglalkoznak Önök ilyen jellegű sérülésekkel?

– Nem.

Hmm, innen azért elég nehéz visszahozni, de azért megpróbáltam:

 – Azt tudom, hogy sportorlás miatt keletkező térdproblémákkal elég sokan fordulnak Önökhöz, ezért gondoltam, hogy felhivom a Klinikát.

-Nem tudok erre mit mondani.

-Ne haragudjon, jó számot hívtam, ez a Sanitas Magánklinika?

-Igen, igen.

– Értem, és nincs a kérdésemre válasza.

– Nem, nem tudom. Várjon, megkérdezek valakit. Nem, nem tudok megkérdezni senkit.

– Esetleg telefonáljak később?

– A héten már nem lesz …

Olvass tovább!