Aztán megvirradt

 399 

Először voltam úgy, hogy futottam. És bár a hajnali futás valahol Szemestől Zamárdiig a lehető legtompább, valamiféleképpen fülbedugulós,  önmagamba záródós, át nem látható volt, örökké hálás leszek érte, mert három év végtelenné váló szarakodásnak vetett véget – írom ezt úgy, hogy már milliószor megfogadtam, hogy futásidőjárásjelentést csak feltételes módban írok. De háthahátha talántalán véget ér ez a végtelen sehova nem tartás.

A legdomborúbb, a legmaradandóbb benyomás az a tíz-tizenegynéhány óra lesz ebből a 2022-es UB-ből, amit egyedül, körülöttem valami akkora csenddel töltöttem el a fonyódligeti váltópont környékén, egy közeli panzióban állomásozva, az indulásomra várva, hogy szinte sípolt a fülem …

Olvass tovább!