Hónap: 2015 január

Beküldve:

Sony Xperia Z3 Compact – futáshoz

Loading

Azt hiszem nem sokan kezdik úgy, mint DK. Nem a súlyára gondolok, hanem arra, ahogy rávette magát. Bevásárolt – azért, hogy ezzel is a mozgás kényszerpályájára navigálja magát.

A legtöbb ember, akit láttam „elkezdeni” – ez persze nem sok – a Decathlonban kezdte, egész pontosan a Decathlon ötezer forintos cipőjénél. Anyagi helyzettől természetesen nem függetlenül az emberek általában óvatosan ereszkednek bele ebbe a forró vizes kádba. Mert a futás minden, csak nem olcsó dolog.

Talán lehetne az, de nem abban a kultúrában, nem abban korszakban élünk. A futás nem olcsó sport, nem csak két cipő kell hozzá. És még ha …

Olvass tovább!

Beküldve:

Hogy lehetne belőlem Lubics Szilvia?

Loading

A Yours Truly egészen olyan, mint a (régi) Játék határok nélkül, abban az értelemben, hogy egy nemzetközi kezdeményezést gyakorlatilag kisajátítanak maguknak a magyarok. Bárcsak azt mondhatnám, hogy ez annak a jele, hogy objektívan nézve is történik valami itthon futásügyben, és nem csak az én fejemben létezik a jelenség, hogy MINDENKI fut, de szerintem mégiscsak arról van szó inkább, hogy a Yours Truly egészen egyszerűen és prózai módon ingyenes. Szendvicset meg lehet csinálni otthon is hozzá.

 

yours_truly.jpg

 

Ez a nap nekem nem is annyira a Yours Truly-ról szólt, egyrészt mert úgy néz ki, hogy futóéletemet penetráns tagadásokból építem fel (nemmaraton, nem …

Olvass tovább!

Beküldve:

Ajándék a Hosszútávblogról

Loading

Pont az Északnyugati átjárós posztot firkáltam – mostanában azon agyaltam, hogy tudnék új területeket bevonni a futóútvonalak közé, és mindkét tevékenységnek (agyalás, firkálás) alapvető része volt/lett volna az, hogy konkrétan megrajzoljam és lássam térképen azt, hogy merre és meddig szoktam eljutni, és onnan merre lehetne kanyarogni -, amikor a feedlymben megjelent egy új poszt a Hosszútávblogtól.

És abban ott volt az, Ami Nekem Kell. Egy térkép, amin szépen be van színezve, hogy merre futott a futó. Egyetlen baj volt, hogy az a futó nem én voltam, hanem rrroka, és ráadásul egy házon belüli alkalmazásról volt szó, amit …

Olvass tovább!

Beküldve:

És akkor a hobbifutó nagy levegőt vett, és alámerült a Magyar Egészségügybe 3.

Loading

Dühös vagyok.

Igazából hisztis és vagdalkozós is, de most megpróbálom csak korlátozottan átadni személyiségem árnyoldalait.

Régóta vártam a tegnapi napot, mert amint elmúlt a kényszerpihenés és a vesekő miatti diklofenák túladagolás a szervezetemből, a fájdalom újra a mindennapjaim része lett. A fájdalom haladás – legyen az gyaloglás vagy futás – közben néhánytíz, néhányszáz méterig velem van, aztán nincs. Néha csak megsajdul, aztán elmúlik egyből. Fizikálisan még(?) nem hátráltat, sokkal inkább mentálisan vágja alattam a fát.

Kilenc húszra szólt az időpont, és minden flottul ment, kilenc húszra igazából már kint is voltam az utcán – lelkemig forrázva.

Kézfogás, rövid ismertetés, vetkőzés, …

Olvass tovább!

Beküldve:

140 perc

Loading

Nehéz ez a tél.

Csak az írásokból tudom felidézni a tavalyit, emlékezni már nem emlékszem már igazán, olyan, mintha egy másik évszázadban lett volna, annyi minden történt azóta.

De ez a tél nehéz. Amúgy is nehezebb kimenni a rossz időbe, de úgy fenntartani az edzések automatizmusát, hogy fájdalomból, kényszerpihenőbe, késznyszerpihenőből betegségbe bukdácsolok, hogy újra a pályán csoszogva sem vagyok több, mint 70%-os, különösen megterhelő.

Megterhelő. A térdem vagy küszöb felett, vagy küszöb alatt, de állandóan hátráltat, a testem egy hónap alatt mindent elfelejtett, amit a futásról megtanult, újra a kezdővonalon állok, a hat harmincas kilométerekhez 150-es bpm társul.

Nehéz úgy …

Olvass tovább!