A wannabe 30, a térkőlyuk, az ipad, és némi indiánnyár

 245 ,  3 

Futok.  Csodálatos, csodálatosan egyszerű mondat, egyetlen szó. Olyan mint maga a mozgás, amit leír. Talán minden rápakolt, ráhúzott feleslegesség, körítés, pótcselekvés ellenére, ott alul, mélyen pont ezért okoz ilyen csodálatos örömöt, amikor nem panaszkodom, nem fájok, nem kifogásolok, nem csinálok semmi mást – csak futok.

Mert futni tudok. Csodálatos. Hogy nem fájok, hogy nem érzem magam túlsúlyosnak, nem húz, nem feszít. Csak a mozgás van, nem nyilal bele semmi, nincs disszonáns felhang, csak a történés, és a mozgás által gerjesztett, kásasűrűségű, lassan kavargó, vagy éppen lézerfénnyé váló, cikázó, de mindig ismétlődő, fejlődő, születő, elhaló gondolatok.

Azóta futok, hogy …

Olvass tovább!