Elérhetetlenül közel, korán, de kurva későn

 128 ,  1 

Vajon tényleg minden úgy történt, ahogy annak lenni kellett? Vagy csak ezzel egyszerűen könnyebbé tesszük magunknak az elfogadást afelett, amin már úgy sem tudunk változtatni? Kényszerű, és könnyű felmentés.

Óriási közhelyek előtt malmozzuk el a legtöbb időt, ez is az, de ahogy ott állok fent, messze a tó felett, az Ingóköveknél, abban a hatalmas, zümmögő csendben, mindentől és mindekitől távol, mégis olyan közel a városhoz, amelyhez néha-néha közelítve még negyvenhárom évesen is nagyobb bennem a gyomorideg, mint a nosztalgia, nem tudok nem engedni a mi-lett-volna-ha csábításának.

Egy lassan középkorú ember belátásait, frusztációját kérem számon egy tizen-huszonéves, önző, sérült, …

Olvass tovább!