Tegnap kezdtem el ezt a posztot írni. Az egész úgy bukkant fel bennem, mint a tavasz, egészen mélyről, de hirtelen és megállíthatatlanul.
Ott lappangott ez bennem, ahányszor csak BEAC mellett mentem haza (ELTE Sporttelep), ott volt bennem, ahogy Danit Haanchee 2011-es írásával nem kevéssé provokálva ráfordítottam a 12 órás Optivitára, aztán újra, ahogy az egyre gyakrabban szembe haladó futókat nézegettem hazafele, majd jött a tény, hogy jelentkeztem a Vivicittára, félmaratonra. Mert ingyen volt azért.
Szóval a cég ingyen elvisz, és hát vigyen is, ha már tavaly nem vitt el Amszterdamba. Ha kell, nyilván egylábon is, vagy záróbusszal, de beérek …
Olvass tovább!