Sony Smartwatch 3

Loading

  • íme az összes ziccer, amit az Apple Watchban kihagytak

 

  • viszlát Garmin, viszlát Suunto

 

Ha online újságíró lennék, ilyen schlagwortokkal indítanám a cikkemet, de az, hogy nem vagyok az, nem jelenti, hogy nem tehetem meg. 

 

sony.JPG

 

Természetesen fogalmam sincs, hogy mennyit bír az óra akkumulátora, valószínűleg közelében nincs semmiféle 50 órának, amit jelenleg a legmenőbb gps-es órákból ki lehet sajtolni. Ráadásul nem is lesz olcsó, arról nem is beszélve, hogy ezekkel az első fecskékkel mindig úgy van, hogy élesben már nem annyira finomak, mint a második, harmadik generációs fecskék. De akkor is.

Egy magamfajta felhasználónak nem kell ötven óra, mert két óra …

Olvass tovább!

Talpi bőnye, Achilles-ín, félmaraton, ebben a sorrendben

Loading

Van nekem három problémám. Ebből az első a szerencséltenkedésre való képességemről, a második főleg kifogásokról, a harmadik meg a nyavalygásokról szól.

Az első a talpi bőnye gyulladás, ami magyarul valami iszonyatosan hangzik, olyan mintha valami lebernyegkinövésem lenne, latinul sokkal faszább neve van: Plantar fasciitis.

Ezt még a futás előtt szereztem be, a krav-maga korszakom alatt. Nem tudom, miért vagy hogyan, de egyszer csak marhára elkezdett fájni a jobb talpam a sarokrészen -nagyjából egy ponton, ha ráálltam, ránehezkedtem. Reggel, felkelés után kurva szar, utána enyhül, olyan együtt tudok élni vele szintig. Néha nem is érzem, sokszor meg igen.

Ez több, mint …

Olvass tovább!

Nike Pegasus 30, 534 km

Loading

Tudom, hogy ekkora távot simán bele tenni akár másfél (meg egy, meg fél) hónap alatt is egy futócipőbe, nekem viszont május 25-től számolva pontosan ennyi időre volt szükségem (ezt a posztot szeptember 17-én követtem el) és én ebben is nagyon elfáradtam.

Nem hiszem, hogy nekem fizikailag valaha is opció lesz háromhavonta agyonhordani huszonikszezerer forintot, az anyagi részét így nem is kell feszegetni hálistennek. (Vagy legalábbis csak lassú forralással, hogy ne fájjon.)

Az Előző Cipőm egy Saucony Jazz 13 volt, amit kb 960-nál hagytam a polcon. Eléggé se veled, se nélküled viszonyunk volt, úgy gondolom nem csak a cipő hibájából, valamint



Olvass tovább!

A Kozelen túl

Loading

Évente egyszer elmenni nyaralni, az legalább szól annyira külvilágnak, mint önmagunknak, és ez pontosan így van a futással is. Fontos, hogy legyen ott egy trackem, ahová a spórolásnak, félrerakásnak, hosszú szervezésnek, és türelmetlen készülődésnek köszönhetően eljutottam.

A prágai út az oldalvonalról jött, nem is igazán akarom részletezni. Elég annyi, hogy jó volt, Prágát még mindig nem lehet nem szeretni, de ha nem muszáj, vagy nem jön még egy ennél is sokkal jobb ajánlat, soha többet nem fogok buszos, idegenvezetős utazáson részt venni. Másik 52 ember hülyeségétől, plusz az egymaga még ugyanennyit kitevő idegenvezetőtől, simán már az odaút alatt agyfaszt lehet …

Olvass tovább!

Paksi Atomfutás – lecsengőben

Loading

Azt már sejtem, hogy a versenyeket követő hét, az mindig így fog kinézni, hogy az ember a képeket, meg az eredményeket vadássza. Ez ilyen önmasszírozás, fontos motivációs technika, az biztos.

Ma megtaláltam az eredménylistát, tegnap pedig az utolsó képek is beérkeztek. 

A helyezés nem lett túl acélos, 73 indulóból (24 km) az 57-ik lettem. Nézegetem, és tagadhatatlanul nem a legszebb látvány, de igazából folyton csak büszkeséget érzek, hogy basszus, hát ott a nevem. Tavaly ilyenkor még sehol nem volt ott a nevem, a Futás még azt se tudta, hogy létezik a nevem. Most meg chipekkel bajlódok, meg ilyenek. Azért ez …

Olvass tovább!