Abban egészen biztos voltam, hogy ha egyszer gyerekem lesz, akkor ki fogom vinni futni – legalább legyen már haszna, ha már van. Ugye. Legalább legyen haszna, ha már apa vagyok. Legalább legyen haszna a futásnak, ha már futok.
Ez ugyanúgy álmodozás, semmit nem érő, semmiről nem tudó fogadkozás volt, mint minden más, amit arról gondoltam, vagy mondtam, hogy mi lesz akkor, ha nekem egyszer gyerekem lesz, amikor még nem volt gyerekem.
Az, hogy végül így lett, sokkal inkább érzem az eseményekbe belecsúszásnak, semmint akaratlagos irányításnak.
Mindezt csak azért említem meg, mert a Thule már ekkor, nagyon korán beakadt. Én már …
Olvass tovább!