A jófajta takony

Loading

Az imádott Saucony Ride 14-esem, a hivatalosan is legszebb és legmenőbb cipőm, ami valaha volt és lesz, – amiben akkora AHA-élmény volt rögtön az első pár futólépés is, hogy biztos vagyok benne, hogy eztán ez lesz a mérce hosszú ideig – 786 kilométernél elhagyott. Nagy csalódásomra azoknak a cipőknek a sorát erősíti, amelyek nem jutottak el velem az ezer kilométeres nirvánába, ahol hetvenkét szűz civilcipő lesné minden kívánságukat az örök rekortánmezőn.

A nagylábujjam szokás szerint lyukat fúrt a tetejébe, ami ugyan szinte minden cipőmmel megesik, ám bal, vagy a jobb pont elérte az orrésznél végigfutó belső merevítést, és folyton abba …

Olvass tovább!

A Thule feltámadása

Loading

– Második gyerek!  – intézik el egy  legyintéssel az egyébként valóban második gyerekemet, amikor Bábele megendedőbb természete kerül szóba. Mintha ez ilyen mindent megmagyarázó, az egész életét predesztináló, előre lerakott sín lenne, amin a fiam óhatatlanul végigrobog az adott felszereltségével.

Tagadhatatlan, hogy teljesen más a két gyerek, de Bábele nem azért türelmesebb, megengedőbb, mert többet kell várnia,  mert tudja, hol a helye, vagy mert mi sokkal kevesebbet szerencsétlenkedünk körülötte. Nem kell kivárnia a sorát, nem a hierarchia szarabbik végén kap csak enni, nem utoljára lesz kivakarva a kakából, és nem azért mosolygósabb, mert azért a kis töredék figyelemért is hálás.…

Olvass tovább!