A nem meghalás íze

Loading

Vasárnap újra Érden Yours Trulyztam, mert tavaly bitang jó volt, mert tavaly volt benne egy komolyabb hősfaktor a -10°C-kal, és mert 12 kilométeren keresztül hol nagyon, hol csak sunyiban, de folyamatosan emelkedik az út.

Idén az újraélesített diétán kívül még a hegymászást akarom bevetni, mint fegyvert önmagam tehetetlensége ellen, tehát eleve elrendeltetett lett e szep gyerek megjelenese.

Tavasz volt, Rrroka volt, Keratomi volt, sokan voltunk, Érd tévé volt, nem ettek meg az Ófalu vérkutyái, csupa jó dolgokról tudok most is beszámolni. Rrrokával, egyedül égettem a salakot felfele, Tomival döngöltünk lefele a tetőről, Évi bevitt minket a végén, hogy ne Tárnokon …

Olvass tovább!

Beárazni a Spartathlon kultuszt

Loading

Lehet ez egyfajta megszállottság nálam – talán joggal lehet azt állítani rólam, hogy rá vagyok kattanva Oliékra, de tény, hogy most olyasvalami történik ebben a szcénában, ami eddig nem volt, és aminek hiányát a rögtön a blogom indulásakor is fájlaltam: a pénzügyi átláthatóságról beszélek. Árakról.

Mibe kerül egy edző, hogy lehet ezt megtudni még a telefonálás előtt? Én, mint átlagember olyan étterembe, boltba nem megyek be, ahol nincsenek kiírva az árak, mert úgy sejtem, hogy ez egy üzenet: “neked ez túl drága lesz.” Üzenet lenne ez az edzői szektorban is? – kérdeztem magamtól, hiszen árakkal maximum úgy találkozhattam volna, …

Olvass tovább!