Az első szalagok

 26 

A szürke melegítők hava

 

“Balboa holnap?”

“Dehogyis, túl sokan lesznek ott nekem. Letapossák szegény erdőt.”

Megállt a kezemben a telefon. Az utóbbi időkben már kábé három logikai ugrással el tudok jutni oda, hogy a saját létezésem is ártalmas ennek a bolygónak, ehhez képest még mindig millió és egy olyan tevékenységem, tervem, vágyam van, amit zsigeri átgondolatlansággal indítok útjára. Mintha valahol félnék, hogy a végén még tényleg ez lesz a sorsom, hogy nem  vehetek levegőt sem, nem mozdulhatok, nem szaporodhatok, mert bármit is teszek, gondolok az csak egy további lépés a kipusztulás felé. 

Rohadtul fárasztó, pedig még alig tettem bármit …

Olvass tovább!