A Camponában meleg a víz

 172 

Nem is tudom, hogy jött rám az ijedtség, hogy milyen régen futottam hosszút. Nekem hosszút. De valahogy egyszer csak ott volt, hogy basszus, tízek, tízek, tízek, hát valami nagyon elfelejtődött. Danival való önmeghajtásomon kívül tényleg nem tudom fejből, hogy mikor futottam félmaratont. Veszekszem ugyan ezekkel a dél-budai dombokkal, sok az emelkedő, de tény, hogy az örökké lesben álló lustaság kényelmesen elnyomta a nem létező igényt a hosszútávok teljesítésére.

(Ja, megvan, Pakson futottam 22-t, ööö, májusban. Azt hiszem.)

Szóval múlt péntekre felszívtam magam, nekiindultam. Tudtam, hogy régen futottam ilyet, tudtam, hogy hegyet másztam a héten, tudtam hogy irgalmatlanul meleg van, …

Olvass tovább!

Konfliktusok

 131 

Oké, nyilván, úgy agy alatt, végig érzem azt az ellenállást, feszültséget, nem is tudom, igazán mit – azt, hogy nem állok készen átlépni egy vonalat. Vagy nem akarok. Semmi dráma, igazából csak arról van szó, hogy jelenleg nem teszek bele több kilométert, nagyobb tempót a futókarrierembe. Tavasz óta 140-150 km a havi penzum, és egy-két alkalmat leszámtva nem igazán feszegettem a határaimat. Inkább csak egy kényelmes, lassabb fejlődést produkálok. 
És mindezzel egyelőre semmi bajom nincs. A versenyszezon úgy, ahogy van, elzúg mellettem, de ez csak inkább a magamra vett külső nyomás (haverok, futóblogok) miatt bánt valahol, semmint magam miatt.


Olvass tovább!