Cold water. Without Justin Bieber.

Loading

Hááááhh!!!!, brrmmrrrbbrr!!!!

Hááááhh!!!!, brrmmrrrbbrr!!!!
Hááááhh!!!!, brrmmrrrbbrr!!!!
Hááááhh!!!!, brrmmrrrbbrr!!!!

Garatra folyik a víz, köhögni kell, kaparja a torkot. Elrontja a ritmust a villanásnyi pánik, ahogy félremegy a víz, még kibukkanás előtt elfogy a levegő.

Megállok valahol 10 méternél, már az első fél órán belül vagy harmadszorra. Egy helyben kalimpálok a vízben, amíg összeszedem magam.

Nyáron, a paksi strandon, valahogy jobban ment, most teljesen szétesik a mozgás. Anna közben eltempózik mellettem. Újra kezdem, fókuszálva, lassabb tempókkal, nagyon odafigyelve a légzésre.

Hááááhh!!!!…. brrmmrrrbbrr!!!!
Hááááhh!!!!…. brrmmrrrbbrr!!!!
Hááááhh!!!!…. brrmmrrrbbrr!!!!
Hááááhh!!!!…. brrmmrrrbbrr!!!!

Lassan belejövök újra a mellúszásba, már amennyire egyáltalán belejöhetek, mert utoljára általános iskolában úsztam rendesen, akkor is csak a dupla tesiórákon. Nagyon élveztem megtanulni rendesen úszni, de iszonyú régen volt, mert tudom, hogy az öltözőben az egyik srác merevedésén röhögtünk, mert akkor az még nagyon új dolog volt nekünk, szerintem nem mindannyian tudtunk ilyet produkálni akkor és ott.

Minden 25 méter után gondosan megállok és megnyomom a LAP gombot az órán, ami egyből kegyetlenül elkezdi számolni a pihenést két hossz között. Mindegy, nem sietek, éppen ma kezdtünk el újra úszni, nem ma leszek Iron Gentleman.

Fél óra múlva kimegyünk a strandnak titulált nyílt medencéhez. Aznap van utoljára nyitva, szeptember negyedikén. Az egy hosszabb medence, jól esően meleg vízzel, ott fejezem be a… hát az úszást, na, valaminek kell neveznem.

Átállítom az órán a medence hosszt 33.3 méterre, amitől a Fenix valószínűleg egyből hanyatt dobta magát, mert valamiért csak a pihenőket veszi az egész történetből. Utólag kiszámolom, hogy 1700 métert úszhattam, amit viszont a második alkalom után vonok kétségbe, mert akkor is csak 1725 méter tudtam teljesíteni, viszont sokkal jobban ment, volt két 300 és egy 500 méterem egyben, pihenő nélkül. (Taps.Taps. Taps!)

Másodszorra már ott voltam, hogy ki tudtam tekinteni a pillanatnyi tevékenységen túlra. Meglestem a mellettem úszó technikáját, lejjebb mertem hajtani a fejem, ránéztem víz alatt az óra számlapjára. Próbáltam apróbbakat változtatni a mozgásomon, teszteltem, hogy jobb? Mélyebbre merültem, a felszín közelében maradam, ráhúztam a siklásra, vagy éppen megtörtem a bevált ritmust, néztem, hogy hatékonyabb, könnyebb, gyorsabb.

Észreveszem a pályákon az embereket, hárommal arébb a magányos tinédzsert, aki alig tempózva, szinte megereőltetés nélkül siklik a vízen. Mellettem az ironman gyanús alfákat, akik pihenő, megálló nélkül tolják a gyorsat. Némelyikük kézevezővel, a másik natúrban.

Aztán lassan-lassan túl az egy kilométeren, valami aligrutinban még, de mégis, elkezd töfögve, szakadozva, a szokatlanságot szokva üzemelni a gőzgép. A lélegzetvételek és kilégzések között valahol már máshol vagyok, blogot írok, agyban utazom, ami nálam a legbiztosabb, sőt az egyetlen jele annak, hogy valami meg fog tapadni. Úszom és élvezem, a világból ki tudnék tempózni, nem állok meg a falnál, néha kilesek az órára, hogy mennyi időm van még, tempót és hosszokat kalkulálok és legszívesebben rátolnék még egy órát. De persze menni kell.

 

dsc_1749.JPG

Ezt én csináltam még Horvátországban, és nem tudtam hova tenni, de elválasztónak ide nagyon jó lesz. Nagyon szép kép, és én csináltam (még Horvátországban), és capai magasságokba emelkedtem vele, mert utána a telefonom rögtön meg is halt. (Azóta megjavították, újra garanciában, hoppá.)

 

Azt nem hinném, hogy ennek köszönhetően, de hirtelen helyére kerül az amúgy kétségbeejtően kinéző jobb láb-bal láb egyensúlyom, pedig valami rettenetesen de megkínzott a tavaszi szezon óta letudott első félmaratonom.

Ugyanaznap vettem nagy levegőt, amikor a Wizz Air volt. Ráadásul este mentem, nem volt már igazán meleg sem, de én annyira gyötrelmesen szomjas voltam, hogy konkrétan újra kellett töltenem a zsákot a Bálnában. Azóta persze rájöttem, hogy az éppen megérő kajamérgezésemről lehetett szó. Persze az is sokat segített a nyomozásban, hogy a Kopaszi retyójába éppen, hogy beértem a Rákóczi hídról és ott valami olyan rendkívülit hatottam, alkottam, gyarapítottam, hogy attól azóta is fényre derül minden. Majd négy nap Normaflore kúra következett. Én annyit mondok, legközelebb mindenki óvatósan frissítsen másokat a velencei Optivitán, mert fura dolgok eshetnek meg utána az emberrel és még csak géleket sem kell enni hozzá.

dsc_1845.JPG

 

Nem is az új fények a durvák élőben, hanem azok a madarak, amik nem tudom mik, de én úgy képzeltem, hogy denevérek, vagy más halálmadarak, és mint egy ómen, inkább ijesztő az egész.

dsc_1847.JPG

dsc_1848.JPG

peti.jpg

 A hatáson, alkotáson, gyarapításon valamint a félmaratonon is túl, kevélyen és büszkén mindenfajta teljesítményre.

11 hozzászólás “Cold water. Without Justin Bieber.” bejegyzéshez

  1. bakker ennyit úszni, tök durva. jelzem 6 hossz a rekordom mellben, kettő gyorsban, pedig elvileg birtoklom a helyes közeli technikát.

  2. @rrroka: Akkor nálad a technika birtoklása tényleg inkább csak elviekben lehet meg, mert a “lejtőn még a szar is gurul” analógiájára teljesen igaz, hogy “vízen még a szar is úszik”. Aki simán letol futva pl. egy Piros 85-t, annak az állóképessége szerintem nagyságrendekkel a többszöröse annak mint amire egy Balaton átúszáshoz szükség lehet, elég ha megnézel az eseményről egy videót és láthatod mennyi nem túl sportos testalkatú ember és idősebb néni meg bácsi is gond nélkül átevickél egyik partról a másikra. Az, hogy fenn maradj a felszínen és átsodródj a medence egyik végéből a másikra, aztán meg még jó párszor ugyanezt oda-vissza megtedd megállás nélkül az nem túl nagy kihívás szerintem, a lényeg inkább a haladás sebességén van. Ha utána olvastok, mindenhol azt írják, hogy az úszás 95%-ban technikai sport, azaz a helyes technikán múlik szinte minden. Amiatt, hogy a víz ezerszer sűrűbb a levegőnél viszont szilárd kapaszkodó, elrugaszkodó felület meg nincs benne, a befektetett energiánknak csupán az 5%-a hasznosul az előrejutásban, a maradék 95% pedig abból áll, hogy mennyire tudsz áramvonalasan siklani a vízen keresztül minél kevesebb víztömeget tolva magad előtt és mennyire hatékonyan tudsz belekapaszkodni a vízbe minden egyes karcsapásnál. Ezért lényeges, hogy aki csak most tanul (újra) úszni, az minél inkább a lehető leghelyesebb technikát tanulja meg az adott úszásnemen belül (hosszútávra én mindenféleképpen a gyorsúszást preferálom), különben csak helytelen mozgásminták rögzülnek, amiket később sokkal nehezebb lesz elhagyni. Téglánakgyors, csak így tovább, viszont amellett hogy a szomszéd sávban úszóktól próbálod lemásolni a helyes technikát (hátha ő nem is annyira helyes technikával úszik, látok én is sok mindent az uszodában) szerintem szerencsésebb ha utána is olvasol, hogy valóban mikre kell fókuszálni és azokat a mozdulatokat milyen gyakorlatokkal tudod megtanulni. Én ezt a 2 könyvet ajánlanám leginkább a témában:

    http://www.amazon.com/Total-Immersion-Revolutionary-Better-Faster-ebook/dp/B006VHJ53Y/ref=sr_1_2?s=digital-text&ie=UTF8&qid=1474278620&sr=1-2&keywords=swimming#nav-subnav

    http://www.amazon.com/Swim-Speed-Secrets-Swimmers-Triathletes-ebook/dp/B009NIPNYI/ref=sr_1_12?s=digital-text&ie=UTF8&qid=1474278620&sr=1-12&keywords=swimming#nav-subnav

    Természetesen az lenne a legjobb, ha egy jó edzőt keresnél meg pár hónap erejéig, de avval is tisztában vagyok, hogy nekünk amatőröknek ehhez általában annyira nem fűlik a fogunk hacsak nem vagyunk nagyon eltökéltek és nem szeretnénk nagyon sokat fejlődni. Viszont ha csak a futások közti lelazításról szól az úszás, akkor természetesen szerintem is elég a félóra-óra akármilyen úszkálás a medencében.

  3. @regulat: Köszi! Grat az 1:37-hez!!!! 🙂

    @rrroka: most legutoljára 2 km-t úsztam és teljesen oda vagyok magamtól. Abban viszont biztos vagyok, hogy technikában siralmas vagyok. Hálistennek mindig van valamelyik oldalon, vagy akár a saját pályámon egy edző által átsunyizott féldelfin, akiket jól meg lehet nézni, hogy úsznak. Aztán inkább utóbb, mint előbb, de elgondolkozom egy oktatáson, hogy jól is nézzen ki az, amit csinálok.

  4. @Kilfish: hát… köszi a biztatást, vagy ilyesmi. 😀

    @téglánakgyors: a felnőtt oktatás tök poén, mi 90 centis melegvízben kezdtük azzal, hogy “akkor hajtsuk bele az arcunkat a vízbe”… 🙂

  5. @rrroka: Bocs, nem beszólás akart lenni, a sportteljesítményeidet ismerve simán állítom, hogy csak egyszer kell ráérezned és utána te is látni fogod, hogy mennyire nem fárasztó fél órát, órát egyhuzamba leúszni akár gyors
    úszásban sem. Engem gyerekkoromban 2 úszótanfolyamra is elvittek, egyiken sem tudtak megtanítani úszni, a másodikon amikor az osztályból csak én meg egy lány nem tudtunk a tanfolyam végén egy értékelhető hosszt leúszni azt mondta az oktató, hogy nekünk víziszonyunk van, ami olyan mint a tériszony, sok embernél megvan. Aztán utána mégis történt valami változás és most már 30 év óta gyűjtöm az úszós kilométereket is.

  6. Én odamentem az uszodában a gyerekeket oktató edzőcsajhoz, megkérdeztem rá tudna-e nézni a technikámra, megbeszéltünk egy időpontot és pár ezer forintért felmérte mi csinálok jól-rosszul, és részletes tanácsokat adott. Ezt szívből ajánlom, rengeteg videót, leírást megnéztem korábban, nem hiszem a saját úszásod meg tudod jól ítélni.

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.