Hangos csendesen

 23 

Futás után zsibbadtan ereszkedem az estébe, minden jutalom ilyenkor, csak még óvatosabb, még csendesebb, mint eddig. Abigél mindent felülír.

Amióta futok, más jelei vannak a nyárnak. Szedertől ragad a cipőm talpa, lampionok várnak a Dunaparty Megállónál, kútról kútra futok, számolom, hogy odaérek-e még játszótérhez zárás előtt, újraizzadok a zuhany után.

Kiülünk a macskával a teraszra, aztán jóval később elalszik a lakás körülöttem:  a lányom, Anna; már csak a macska játsza le velem csak az energiáit, aztán elnyúlik egy fele akkora helyen mint ő maga.

Ő az igazi Otthon, amit valószínűleg senki nem ért meg soha, de lakásból, együtt élő

Olvass tovább!

Abigél

 58 

Az újrakezdésben az a legjobb, hogy nem feladat, hanem öröm. Nem KELL elérnem időt, távot, sebességet, és könnyen jön a sikerélmény – ez mind elképzelhetetlenül jól fekszik nekem, nagyon is tetszik a nem is annyira sunnyogó, eredendő lustaságomnak. Ezeknek az ismeretlen nélküli egyenleteknek, öt-hat-hét kilométereknek legszívesebben minden nap nekiállnék, hogy kiélvezzem, mennyire könnyű megoldani őket – és még csak nem is szégyellném magam az olcsón jött sikerélmény maradéktalan kiélvezése miatt. 

Múlt héten ötödjére mentem volna ki vasárnap, és jól jelzi azt a valóságot tudomásul nem vevő automatizmusomat, hogy eszembe sem jutott, hogy lehet, nem jutok ki.

Anna az …

Olvass tovább!