A szürke melegítők hava
„Balboa holnap?”
„Dehogyis, túl sokan lesznek ott nekem. Letapossák szegény erdőt.”
Megállt a kezemben a telefon. Az utóbbi időkben már kábé három logikai ugrással el tudok jutni oda, hogy a saját létezésem is ártalmas ennek a bolygónak, ehhez képest még mindig millió és egy olyan tevékenységem, tervem, vágyam van, amit zsigeri átgondolatlansággal indítok útjára. Mintha valahol félnék, hogy a végén még tényleg ez lesz a sorsom, hogy nem vehetek levegőt sem, nem mozdulhatok, nem szaporodhatok, mert bármit is teszek, gondolok az csak egy további lépés a kipusztulás felé.
Rohadtul fárasztó, pedig még alig tettem bármit is. …
Olvass tovább!