Kiprun Trail Mt

Loading

Az én helyzetem az, hogy évente kétszer megyek ki terepre „futni” – egyszer jellemzően télen, havat látni, és másodszor UTMB után, amikor elhiszem magamról, hogy lelkemben egy hegyikecske él  – és nem is úgy néz ki, hogy ez a helyzet olyan hamar megváltozna. A hegyikecskét illetően semmiképpen. Meg azt illetően sem, hogy sok esetben tanácstalan vagyok.

Hallom, hogy a fél banda azt mondja, hogy Magyarországra nem is kell terepfutócipő, látom fényképeken, hogy például jó sokan lenyomták a Vérkört is aszfaltosban, és nemrégen ütött szíven a tény, hogy a Körhalmozó Csipinek is tekintélyes aszfaltos Nike gyűjteménye van. Ez megint az …

Olvass tovább!

Ahol mindig fúj a szél

Loading

Nehéz erről írnom, mert amúgy rendesen odavagyok ettől az elmúlt két hónaptól – milyen kettő, már a június sem volt egy hűdefasza hónap – ,de egyszerűen nincs kedvem komolyra húzott, érzelmileg újra belemászós szarságokat írni, ott is hagytam a faszba az előző, félkész posztot. 

Két legnagyobb probléma van, ezek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, szóval gyorsan leírom ezeket, aztán haladjunk, legalábbis ez a cél. 

Az egyik, hogy nagyjából 10-15 másodpercek vannak az egyes futókilométerek tempója között egyik-napról a másikra. A feladatok kvázi ugyanazok, egymáshoz mérhetők, a teljesítményem viszont marhára nem. Az, hogy ennek az egész befizetett felkészülési tervnek így …

Olvass tovább!

Mindegyik út helyes

Loading

Úgy kábé kétmilliószor tévedtem el nem egészen 24 km alatt, amiben lehet, hogy jobban elfáradtam, mint a göröngyökben, sziklákban, emelkedőkben (849 méter, 849 MÉTER!!!), lavinákban. Aztán már másodszorra találkoztam az emberrel, aki már az elsőre is a helyzethez túlöltözötten, valami csendes, kihúzott hátú, békés módon úgy köszönt, hogy:

– Szervusz!

Amikor másodszorra értem be, rönköket dobált arrébb az ösvényről, elég volt a hang után mennem, hogy rátaláljak a helyes útra – legalább 500 méterig nem kellett ilyen problémákkal számolnom. Terepen főleg nem segít rajtam semmi, hiába van órám, letöltött trackem, mégis, olyan ösztönszerűen választok rossz ösvényt, minden egyes választási helyzetben, …

Olvass tovább!

Wannabe

Loading

fajl_007.jpegVendégségben élni, szerelőkre vigyázni, melóban agyat és ideget döngetni nincs jó hatással se a futásra, se az alkoholnemfogyasztási szokásaimra.

Ami még nincs rám jó hatással, az Simonyi Balázs blogja. Iszonyú szép dolgokat írt le most is Az Éves Nagy Beszámolóban, érzékeltem is, hogy rákattant a szubkultúra, de én nem tudom nem érezni, azokat a pofonokat, amiket az olvasás közben odacsattangat nekem. Mert nekem osztja, magamra veszem, valahogy olyan ő nekem, mint egy apa, akinek soha semmi nem elég jó. 

Elkezdtem például milliomodszorra is megfogalmazni, hogy mit jelent nekem a futás, és már volt is két bekezdés, sőt, már címet …

Olvass tovább!

A Kozelen túl

Loading

Évente egyszer elmenni nyaralni, az legalább szól annyira külvilágnak, mint önmagunknak, és ez pontosan így van a futással is. Fontos, hogy legyen ott egy trackem, ahová a spórolásnak, félrerakásnak, hosszú szervezésnek, és türelmetlen készülődésnek köszönhetően eljutottam.

A prágai út az oldalvonalról jött, nem is igazán akarom részletezni. Elég annyi, hogy jó volt, Prágát még mindig nem lehet nem szeretni, de ha nem muszáj, vagy nem jön még egy ennél is sokkal jobb ajánlat, soha többet nem fogok buszos, idegenvezetős utazáson részt venni. Másik 52 ember hülyeségétől, plusz az egymaga még ugyanennyit kitevő idegenvezetőtől, simán már az odaút alatt agyfaszt lehet …

Olvass tovább!