Salomon – nemmaratonman

2019.11.11.

A mindent felemésztő szponzoririgységről, mert nekik könnyű, és mert ők mindent megkapnak, én meg semmitse

Az úgy volt, hogy amikor még azt hittem, hogy terepfutó leszek, vettem egy Petzl Reaktik+ lámpát, ami engem tekintve a valóságban ugyan abszolút mértékben overkill, de engem ez semmilyen mértékben nem hátráltatott, hiszen én ott élem a legkevésbé az életem. Sokkal több időt töltök idebent az UTH, az UTMB és más U-val kezdődő, de nem -Bahn folytatású versenyek startkapujában. Az éjjeli indulásokkor ott szikrázik a fejemen, hogy hozzájáruljak az ikonikus fényképek megszületéséhez.

—

(Ha már U-bahn, akkor azt azért meg kell jegyeznem, hogy egyszer, a kétezres évek elején eltöltöttem egy teljes éjjelt a frankfurti pályaudvar környékén az első ottani HÉV-re

…

Olvass tovább!

2019.07.18.

Thabang és Eliud, Salomon és Ineos

Thabang

Ugyan már az is közhely, hogy olyasvalakitől kapunk inspirációt, akinek valami oknál fogva SOKKAL több áldozatot kell hozni a futásért; ugyan a kisfilm is ontja magából a felszínes mélységeket; és miközben félve mégis belefeledkezem és inspirálódom és meghatódom, még ezzel a fájón csodálatos irással (köszi Bede Márton) is össze kell vetnem a videót – mégis – csak örülni tudok, hogy elkészült.

Persze eszembe jut Oli, aki már több interjúban feltette a a költői kérdést, hogy miért nincsenek fekete sportolók az ultrában, és mi lenne, ha lennének…?

1:59

A téma, ahogy látom, már körbefutott itthoni körökben, de én …

Olvass tovább!

2018.09.18.

Kiprun Trail Mt

Az én helyzetem az, hogy évente kétszer megyek ki terepre „futni” – egyszer jellemzően télen, havat látni, és másodszor UTMB után, amikor elhiszem magamról, hogy lelkemben egy hegyikecske él – és nem is úgy néz ki, hogy ez a helyzet olyan hamar megváltozna. A hegyikecskét illetően semmiképpen. Meg azt illetően sem, hogy sok esetben tanácstalan vagyok.

Hallom, hogy a fél banda azt mondja, hogy Magyarországra nem is kell terepfutócipő, látom fényképeken, hogy például jó sokan lenyomták a Vérkört is aszfaltosban, és nemrégen ütött szíven a tény, hogy a Körhalmozó Csipinek is tekintélyes aszfaltos Nike gyűjteménye van. Ez megint az …

Olvass tovább!

2018.06.08.

Kalandok Garmin (és Salomon) módban 2.

Elkezdtem egy regiment posztot már arról, hogy nekem most egy ideje mennyire rossz, és, hogy ezek a dolgok, nyírják, reszelik, dörzsölik lefele az életerőmet, motivációmat, és, hogy általában is olyan de nagyon jaj. Főleg azért kezdtem el ezeket az írásokat, mert azt hittem, hogy nagyjából az alján vagyok, és már látom a végét. De amikor a taktikusan jó előre hozott nyaralásunknak is elhozta a nem várt véget egy traktor Sienától nem messze, én meg ott álltam az angolmentes, olasz vidéken, egy jobboldalilag tekintélyes mértékben lezúzott Toyotával, ahelyett, hogy másodszor is felvertem volna futócipőm zajával a hajnali, toszkán őzeket és nyulakat, …

Olvass tovább!

2017.12.29.

Lázas döntések

Ha egyetlen képpel akarnám kifejezni az évemet, akkor ezzel tenném (ne szarjatok be, nem macskás lesz, tudom, hogy mindennek van határa):

Semmi cica, csak megint ez a nyomorék betegség. A cica mondjuk nagyon sokat segített, több mint 24 órán keresztül csak őrzött. Jó, na, egy képet éppen ezért megérdemel, itt mancsrátétellel gyógyít, mert a homeopátiában már ő sem hisz, semmi macskaszőr nem került bevetésre.

Ha már évzárásról beszélünk, a nyunya megadta a módját, rendesen felcsavarta a cuccost, ennyire durvát még nem szólt egyszer sem idén. Tehát ez az én évem számokban, mert hát végül is, ha a göthösségeken túl tekintek, …

Olvass tovább!