Running dynamics

 45 ,  1 

Az egész a Zsófi-sziklákkal kezdődött. Magamban mindig így hívom ezt a sorrentós helyet ott, Budaörs felett, mert ő volt az aki teljesen rákondicionált a helyszínre, hogy állandóan ott runbébizett fényképezőgépek előtt. Persze a neve, mármint az általánosan ismert neve volt a hívószó. Valószínűleg hatalmas hiba volt augusztusban Nápoly környékére kempinges-autós nyaralást szervezni, de mindig túltolom, az egész világot látni akarom, minden évben. Hülyeség volt.

Akárhogy is, a Sorrentói-félsziget, az Amalfi-part nem az földrajzi képződmény, amit valaha is elfelejtesz. A Sorrentói-félsziget hererogyasztóan kibaszott epikus látnivaló, főleg, ha ki tudja hány óra vezetés után félreállsz a lefelé vezető szerpentinen, kimész a korlát széléhez és veszel egy összegzően nagy levegőt.

 

11754126_10205810538975311_4603381048550500552_n.jpg

 éd

A másik dolog, ami felvitt oda, pedig a kváziszégyen. Ez kicsit olyan, mint az Érd témakör, hogy Érdet jó ideje kerülgettem, de ismerni, bejárni soha nem jártam be. Bármikor, amikor kimegyünk a budaörsi gigadobozokba, látom a kopár dombon ülő kápolnát, a Csíki-hegyeket. És milliószor voltam az Ikeában, Auchanban, milliószor  voltam bármelyik fogyasztói szentélyben, de egyetlenegyszer sem voltam odafönt. 

Danival mentem fel végül, neki csak egy rövid tornagyakorlat volt, nekem viszont először egy végtelenül hosszú küzdelem volt a Garminom navigációjával, amit addig kurvára nem használtam, majd egy talán még keményebb harc lett ez a futás a saját savasodós, elmerevedős bukásom ellen. Nagyon elfáradtam a majd 17 km táv és 600 méter emelkedő alatt. De a lényeg meglett, megtaláltam, és iPhone-ilag magamévá tettem a Sorrento-sziklákat. Más sajnos székelésileg tette ugyanezt, de ezen majdnem felülemelkedtem (És még előtte a budaörsi kilátást is magamévá tettem. Én. iPhone-ilag.)

 —

Szóval valami itt történt. (Futásilag. Esküszöm, nem szartam össze a Csíki-hegyeket, bár közel voltam hozzá.) Túlhajtottam magam, lefele is nyargaltunk, úgy, ahogy soha nem szoktam egyébként, az egész sztori keményebb volt, mint, amit egyedül művelek általában. A másik hiba az volt – szerintem -, hogy eléggé leálltam az úszással előtte.

Merthogy mi történt? Az történt újra, ami még 2015 decemberében történt először, még a velencei tókör után, hogy valami elbaszódott a combközelítő izmomban, egészen fent, a belső oldalon a combtövemnél. Meghúzódott, szerintem túlnyújtottam. Szarul nyújtottam egész pontosan. Hónapokkal később (vélhető) részleges izomszakadást mondott a doki. Nem a világvége az állapotom, kicsit merevebb lesz a mozgás a rugalmatlan, belső heg miatt, de ettől lehet még futni, maximum az élményem nem lesz az igazi.  A lényeg, hogy ez volt a ki tudja hányadik hülye sérülésem, amióta futok. Nem mondom, hogy a futás miatt, de amióta futok, Azt hiszem van különbség.

Amikor megvettem ezt a Fenix 3 nevű órát, nagyon mélyen benne voltam ebben a sztoriban, szinte minden kilométernél éreztem, hogy tényleg nem az igazi. Már nem emlékszem a fájdalom milyenségére, de ahogy visszanézem a futásokhoz írt megjegyzéseimet határozottan éreztem, hogy a combtövemnél nagyon nem jó valami.

Azt, hogy megvettem ezt az órát egy pillanatra sem bántam soha sőt, azóta is áldom azt a meggondolatlan, merész pillanatot, amikor rányomtam a “buy” gombra. Ahogy a Garmin 310 elhozta a második minőségi ugrást a futásra fetisilázódásban (nincs ilyen szó), úgy a Fenix is elhozta nekem az úszást, illetve történetünk szempontjából sokkal fontosabb, hogy az úszás mellett elhozta a running dynamicsot is az életembe (Yay, csak elértünk az igazi témáig!!)

A futási dinamika visszanézhető formában 2013  óta létezik. A Garmin betette ezt a mérőcsomagot a pántjaiba, illetve valami Runsribe cég beletette a footpodjába – de ezt csak DC Rainmakertől tudom, soha nem hallottam ez utóbbi csapatról. Rainmaker legutóbbi nagy tesztjében azt fejtegette – meg úgy általában évek óta ezt mondja -, hogy nagyon faszák ezek grafikonok, de amíg nem tudjuk, hogy mit kezdjünk velük, addig a running dynamics nem több egy parasztvakítós mutatványnál. Nem pont így fogalmaz, de életem a műfordítás. Itt az eredeti cucc.

Ha valaki hiperlink fóbiában szenved és nem kattintgat csak úgy bele bárhova és elfele, annak minden további nélkül elloptam a Cardiomaxról egy teljes bekezdést, hogy végül is, mi a halál ez a futási dinamika?  Lehet, hogy van ennél jobb leírás, én egyelőre azonban nem találtam: 

“… a Futási dinamika névre keresztelt mérési csomag, ami a függőleges oszcilláció, a talajérintési idő és a pedálütem számát adja meg. Maga a függőleges oszcilláció meghatározza, hogy mekkora függőleges kimozdulást tesz a tested centiméterben kifejezve, mozgás közben. Minél alacsonyabb értéket jelenít meg a készülék, annál hatékonyabb az edzésed, ugyanis így kevesebb energiát fordítasz elrugaszkodásra. A talajérintési idő megadja, hogy az egyes lépések talajérintése között mennyi idő telik el. A megjelenített érték milliszekundumot foglal magában (1.000 ms = 1 mp), ez minél alacsonyabb, annál hatékonyabban teljesítünk futás közben. Maga a pedálütem az nem egy új fogalom a Garmin készülékek világában, mindössze nagyobb hangsúlyt fektetett a gyártó a percenkénti lépések kiemelésére. Ezek alapján a készülék grafikus skálán mutatja aktuális teljesítményünket futás közben, így megadva edzésünk hatékonyságát.”

Visszatérve Rainmakerre, ebben az egészben meglehetősen igazat adok neki, mert ugyan imádom nézni, és bezsebelni a dicséreteket az emelkedésemért, meg a cadence-emért, merthogy gyakorlatilag a gyorsgyaloglás közelében futok, de ebben ennyi van, semmi több. Ha nem így futnék, pusztán az adatok miatt, amelyek azt mutatják, hogy nem így futok, még nem tudnám, hogy kell ezen változtatni. 

Amikor megvettem a Fenix 3-at, az óra mellkaspántjába épített érzékelők folyamatosan rettenetes jobb láb – bal láb egyensúlyokat mértek. Persze ugyanott voltam, ahol az elején, amikor elkezdtem futni: nyakig a bizonytalanságban.

 

1.JPG

2.JPG

3.JPG

 

Tele voltam megválaszolatlan kérdésekkel. Ez ilyen volt nálam mindig, vagy csak a sérülés miatt történik ez velem? Javítani kellene ezen valahogy, vagy ez még amúgy nem baj?

Órákon keresztül néztem futások közben az egyensúlyra vonatkozó mérlegképernyőt, próbáltam úgy sántítani, úgy lépni erősebben a bal lábammal, hogy az közelebb legyen az 50-50 %-hoz. Egészen addig csináltam ezt, amíg meg nem fájdult a talpam és meg nem untam az egész hülyéskedést. Nem tudtam ezen futás közben javítani, egy idő után inkább már nem is állítottam át edzés közben a képernyőt, rá sem néztem többet, kizárólag már otthon csekkoltam le a grafikont.

Nyáron, majd ősszel kattantam rá az úszásra, és ahogy teltek a hónapok, úgy múlt el a bajom. Mindössze két változó volt az egyenletben: az úszás és az idő. Lehet, hogy pusztán az idő múlásával is javult volna a helyzet, de az biztos, hogy a (mell)úszás nem rontott rajta. Esetleg többet futottam gyorsabban, talán jobban erősödött a lábam, nem tudom.

 

4.JPG

5.JPG

6.JPG

 

Mindenesetre megjavultam. 

Na, ez ment megint tönkre a Sorrentő-szikla megmászása után. Senkit nem akarok újabb grafikonokkal fárasztani, de ha jutok valamire, azt azért elmesélem majd. Mindenesetre újra szorgalmasan húzogatom azóta kisgatyámat a budaörsi usziban. 

És, hogy a végére adjak is valami összefoglalót, és keretet a posztnak, a Running Dynamics egyelőre valóban nem több egy csodálatos adathalmaznál, amit nézegetni lehet, de hogy a látott eredményeken hogy alakítsunk, az egy teljesen más történet.

Viszont tény, hogy abban nekem legalább hasznos, hogy lássam, hogy valami megint nem okés. Egy másik, vagy a régebbi órámmal most a sötétben tapogatóznék, hogy most baj van, vagy nincs baj, érzem, nem érzem? Itt és most látszik, hogy újra figyelnem kell. 

12 hozzászólás “Running dynamics” bejegyzéshez

  1. Ok. Ezt elolvasom majd még egyszer, mert most nem ment a befogadása. Mondjuk a konklúziót, azt értem: Baj van. Oda kő’ figyelni.
    Csak, ami előtte van, az most mandarin… 🙂

  2. @regulat: Jaj, én is éreztem közben, meg visszaolvasva, és már javítottam is rajta, képzeld milyen volt az első verzió 🙂

    Az a baj, hogy ezt is nagyon szétszabdalva írtam meg kb két hét alatt, sok meló, betegség, sok meló, meg újra betegség között.

    A lényeg, hogy elmentem megmászni a Sorrento-sziklát, mert már nagyon régóta lógtam ezzel magamnak. Viszont kicsit túltoltam, és újra itt van az a combtöves, meghúzódásos baj.ű
    Érezni nem igazán érzem, annyira most semmiképpen, hogy zavarjon, de a Garmin futási dinamikájának egyik grafikonja pontosan jelzi, hogy jobban terhelem a jobb lábamat és kímélem a balt. És, hogy jó ezt látni és nem vakon futni. Ennyi 🙂

  3. @téglánakgyors: Oh, én is féloldalasan futok. Mondanám, hogy számomra most lett egyértelmű (majd talán két-három hónap múlva elmesélem, hogy miből), de nem, mert látom a cipőim talpát.

    De az biztos, hogy így, grafikonnal gyorsabban megmutatkozik. Annak, aki értelmezni próbálja a grafikont. különben csak szép. 🙂

  4. Szerintem ha kicsit utánaolvasunk, mindegyik grafikon könnyen értelmezhető. Én a fenix órám megvételéig nagyon hosszan szökdelve, magas vertikális oszcillációval futottam – sokszor tudatosan is próbáltam nyújtani a lépéseimen, így még magasabbra ugrottam – és valószínűleg ezért van a legtöbb gondom a térdeimmel. Amióta megvan ez az óra, rengeteget segített, már futás közben tudom kontrolálni ha romlik a futóstílusom és edzések után is érdekes kielemezni hogyan változik a függőleges elmozdulásom a sebesség meg a fáradtság függvényében.

  5. @Kilfish: értelmezni, értelmezhető, hiszen még rögtön a graf mellett is van egy kis leírás a garmin connecten.

    Véleményem szerintem az önerőből való változtatás az, ami ingoványos talaj tud lenni, ha a futók teljes palettáját nézzük. Kezdők, nem kezdők, nők, férfiak, magasságok, testsúlyok, stb. És, hogy bizonyos szinten, egyes eseteknél egyáltalán érdemes-e? Mert legalábbis olvastam már olyat talán Balázsnál, vagy Olivernél, hgy van az a helyzet, amikor nem igazán van értelme a technikát csiszolni.

    De ahogy neked is, és nekem is segít, nyilván nem érdemes egy legyintéssel elintézni ezeket a grafikonokat.

  6. @téglánakgyors: jaja, teljesen igaz, nem is az értelmezés a neheze, hanem a változtatás lényegének a megragadása a gyakorlatban. Egyrészt vannak a berögzült mozgásmintáink, másrészt meg néha azt sem tudja az ember, hogy konkrétan mitől fog változni a grafikon helyes irányba, mire ügyeljen futás közben.
    Én is olvastam már több helyen, hogy nem csak egy féle helyes stílus van, figyelembe kell venni az egyéni sajátosságokat is, de sztem az azért egy biztos jel a változtatás szükségességére ha valaki újra és újra előjövő sérülésekkel kűzd.

  7. @Kilfish: mond az óra lépésszámot futás közben, mintha pulzus lenne?

    @téglánakgyors: szerintem mindig van értelme csiszolni a technikát, bár ez nem kifejezettem azt jelenit, hogy milliós futsulit kell csinálni, és robotszabályossággal futni. olyan általános gyakorlatokkal, technikákkal érdemes foglakozni, ami az egész test alapjait javítja. törzsizom edzés, úszás, kis lépések, középtalpra érkezés, ilyesmik.

  8. @rrroka: igen, nekem Fenix 2-m van, beállíthatom bármelyik képernyőre megjelenítendő adatokként a “pillanatnyi” lépésszámot (tehát hogy éppen hány lépés/perc freqvenciával kapkodom a lábaimat), a vertikális oszcilláció mértékét, illetve a ground contact time értékét. Én futás közben csak az első kettő adattal foglalkozom, a harmadik nagyjából ennek a kettőnek a függvénye. Fenix 3-tól meg biztos még látványosabban és még több jellemzőt tud megjeleníteni az óra.

  9. @rrroka: Rengeteg adatot tud mutatni (www8.garmin.com/manuals/webhelp/fenix2/EN-US/GUID-02713A0A-48C2-4EA1-BCD0-D5FC7D1EB68A.html) és annyi képernyőt használsz, amennyit csak akarsz (biztos van valami limitszám, de nekem még nem sikerült elérnem). Egy képernyőn egymás mellett meg alatt megjeleníthetsz 1, 2, 3 vagy 4 különféle adatot, minél kevesebbet, annál nagyobb karakterekkel írja ki az aktuális számokat, a képernyők között meg gombnyomással tudsz váltani. Ha úgy van kedved, akkor kiteheted felülre a pulzust, alá meg a lépésszámot. Nálam pl. a kezdőképernyőn van az eltelt idő, megtett táv és az aktuális pulzus, a következőre kitettem a pulzust és a sebességet nagyobb méretű karakterekkel (versenyeken ezt szoktam leginkább nézni), a harmadikon a percenkénti lépésszám és a vertikális oszcilláció van, a nagyediken intervallos edzések miatt ez előző kőr ideje és tempója, aztán terepfutásos módban kitettem még a megtett szintemelkedést és szintsűlyedést, utánuk meg pár teljes képernyős grafikont, pl. a pulzus alakulását. Több sport mód van amikhez más-más képernyőkiosztásokat tudsz tenni, ahogy az előbb kiderült pl. más adatokat jelenítek meg síkfutáskor és mást terepfutáskor.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük