Elkezdtem egy regiment posztot már arról, hogy nekem most egy ideje mennyire rossz, és, hogy ezek a dolgok, nyírják, reszelik, dörzsölik lefele az életerőmet, motivációmat, és, hogy általában is olyan de nagyon jaj. Főleg azért kezdtem el ezeket az írásokat, mert azt hittem, hogy nagyjából az alján vagyok, és már látom a végét. De amikor a taktikusan jó előre hozott nyaralásunknak is elhozta a nem várt véget egy traktor Sienától nem messze, én meg ott álltam az angolmentes, olasz vidéken, egy jobboldalilag tekintélyes mértékben lezúzott Toyotával, ahelyett, hogy másodszor is felvertem volna futócipőm zajával a hajnali, toszkán őzeket és nyulakat, … Olvass tovább!
