Nemmaratonfüred

 38 ,  1 

Ez volt az első verseny, amit lemondtam, és ha nem írnám meg, meg sem történt volna, és ha nem írsz, pár hét alatt már nincs is kedved írni, és nem is kell, nem kell elmondani, nem kell beszámolni róla, csak ülni itt a kanapén és csak hagyni elmenni.

Valami ilyen lehet a nemfutás mechanizmusa is, hogy valahol elkezdődik, és egyszerűen csak nem kell odanézni, csak élni tudatból, hogy minden ami körülötted van, az fut,  így igazából még te is futsz és csak mindent így hagyni.

Ez a kis fasz különben nem a válladon ül, nem ül az sehol sem, belőled, zsigerből, ösztönből, mélyről jön a nemcselekvés.

Nem, ez nem lesz ilyen köldöknézős gépelés, mindenki nyugodjon meg. A kapu ugyan tényleg nyitva áll – csak nem írni meg, csak nem írni egyáltalán, csak nem futni, ha már nem futsz, csak egyszerűen legyen más dolgod, amikor mennél, vagy csak várj még egy kicsit -, de ez a kapu már annyiszor nyitva állt, és annyiszor nyomogattam a kilincsét, annyiszor toltam be, tártam ki (mi egyéb áthallásos dolgokat lehet még egy ajtóval csinálni?) hogy ekkora botlás után még, illetve már bármikor vakon, sarokkal baszom be akár pörgőforgóból. 

A bennem lévő futószörnyeteg ennél sokkal durvább indák alól is kinyomta magát, és ezt a karmát, hogy nekem valamiből mindig fel kell állnom, azt meg már régóta ismerem.

Valamikor három hete, hétvége előtt durrant be a torkom meló közben, azután, hogy januárban egyszer már elhasaltam a takonyban és főleg azután, hogy amúgy rutinszerűen vettem multivitamin csomagot februárban, mert ismertem magamat, hogy tél végén mindig kell egy kis dopping. Grapefruit csepp, Béres Actival, minden oké a februárral is, kivéve a két esküvőt, amik totálisan elvesznek tőlem egy hétvégét, és éppen fordulnék rá a születésnapomra, amiből végre az elmúlt években már sikerült futósos-wellneszes szabikat csinálni az ivósok helyett, amikor újra beteg lettem.

Egy JÓ maratonnak kábé akkor és ott lőttek, de lehetett volna még belőle egy akármilyen más maraton. De nem múlt el egy hétig, nem múlt el kettőig, csak majdnem. Jártam úszni, elmentem egyedül Velencei-tavat futni, ami gyakorlatilag egészen jól ment egészen a 26-ik kilométerig, amikor is már elfogyott a vizem, viszont fél órán keresztül elkezdtem leugatni a holdat az égről. Az utolsó másfél km-t nem fejeztem be. Megint elmentem úszni, és utána este éreztem, hogy fázom. Visszatért a rohadék.

Nagyon, nagyon dühös voltam, mert rögtön az elején, három hete is azt mondtam a háziorvosnak ,hogy ez most nem az a szokásos évi,egyszeri egy hét kidőlés. Nem adott antibiotimkumot, amit más helyzetben megértek, nem is szedtem ilyen szart hosszú évek óta, de most kivételesen nem három hét után kellett volna receptre kapnom.

Mindegy, ha azt nézem, hogy betegen, bukdácsoló állóképességgel lenyomtam egy 97%-os tókört, akkor bennem van egy maraton, nincs veszve a tavaszi szezon sem. 

 

almost_a_tokor.JPG

 

Salzburg következik, május 7. Az egyik legjobb barátom költözött ki, és ha ő már nem fut egy ilyen paradicsomban, ahol még a terepfutó útvonalakat is kitáblázzák, akkor majd futok én. Nincs is időm köldököt nézni, nincs is kedvem magamba zuhanni, Salzburg nincs veszve, de oda kell érnem. Kell ez az április, ha rajtam múlik, akkor én odaadom az áprilisomat. Különben is, tegnap este hatkor világosban, jó időben futottam, olyan ez a motivációmnak, mint Halálos iramnak a nitropapalack: esszenciális CGI faktor.

 

7 hozzászólás “Nemmaratonfüred” bejegyzéshez

  1. Szerintem sem kell elkeseredni, hogy kimaradt egy verseny, előfordul az ilyesmi, a mi szintünkön meg aztán nem történik semmi. Kivételt képez, ha mondjuk az első ilyen megmérettetésére készül az ember, ahhoz azért más a hozzáállás, főleg a várakozás miatt, de talán abba több melót is beletesz az ember.

    Én szokás szerint beneveztem a vivicitta félmaratonra, de amikor megláttam a pályarajzot (persze mire számítottam, én vagyok a hülye), egyből az fordult meg a fejemben, hogy fasznak neveztem már megin, pláne, hogy egy héttel előtte van a Dunakanyar félmaraton, amire a helyszínre való tekintettel szívesen elmentem volna, de a logisztika miatt, vagy inkább megszokásból a pestire neveztem.
    Most meg itt vagyok tök motiválatlanul, hogy lefussam a tavaszi wizzairrel szinte egy az egyben azonos pályát, ráadásul úgy, hogy esélyem sincs futni egy magamhoz képest jó időt. (Az van, hogy olyan 2 év kellet a testemnek, hogy rájöjjön, hogy bizony itt újra rendszeres mozgás van és azok a kilók, amik az első egy évben lementek, kezdenek visszacsúszni, úgy hogy bár a nov-jan időszak kicsit lájtosabb volt a korábbiaknál, de ilyen 120-140 km azér összegyűlt.)

  2. Sziasztok!
    Új vagyok a csoportban, első maratonomra készülök, 57 évesen.
    Átrágtam magam rengeteg témán ami a maratonnal kapcsolatos, és nem igazán találok magyarázatot arra a kérdésemre, hogy hogyan jön ki a maratoni táv, 170-es lépésszámmal? A kenyaiak tényleg 1,89méteres lépésekkel futnak, mert a 42196 méter 124 perc alatt 180 lépésszámmal ennyire jön ki! Valami nem stimmel! A videókon sokkal rövidebbnek néz ki a lépésük, már mint a magasságukhoz képest.
    Lehet hogy 200 fölötti lépésszámmal dolgoznak?
    Én 190 magas vagyok, 170 lépésszámnál tartok, de ezt is túlzottan aprónak találom.
    Akármilyen lassan is futok, ennél a lépésszámnál nem tudom alacsonyan tartani a pulzusom, mert ha helyben futok, de 170 szer emelem a lábam, akkor is 140 körüli pulzust produkálok. 160-as lépésszámnál tudok 130 alatti pulzussal futni, ami a zsírégető fázisban tartana, de ez a lépésszám biztos nem lesz elég 4 órás szintidőhöz.
    SEGÍTSETEK!!!! min változtassak??

  3. @videkiman: ohh, a test az egy bitch. Simán hozzászoktatta magát nálam is ahhoz, hogy ugrálok, rendesen diétázni kell ahhoz, hogy valami meginduljon lefelé.

    A Dunakanyart meg a Panorámafutást én is nézegettem, valóban jobban megindít, mint egy Vivicitta vagy egy Wizzair.

  4. @clymax: Szia! A kommented inkább egy Facebook csooport hozzászólásnak tűnik, és vagy csak másoltad, vagy nem is ide akartad tenni. Bárhogy is, remélem valahol választ kapsz a kérdésedre, mert bevallom én egészen összekavarodtam, ahogy olvastam.

    Hallottam már tempóból, pulzusból összerakni maratont, de lépésszámból még soha. Ez mondjuk nem jelent semmit, lehet, hogy van ilyen.
    Az egyetlen dolog, ami nekem eszembe jutott, hogy a Chi futás meglehetősen részletesen rendelkezik a lépésszámról, és ha jól tuom, náluk a 180-as metronóm az atyaúristen, viszont magasabb embereknék még ők is engedményeket tesznek. De ennél pontosabb információim nincsenek sajnos.

  5. @videkiman: Dunakanyar félmaraton egyik idei versenynek nekem is megfordult a fejemben, de szerintem a szép környezet ellenére nem lehet jó pálya. Egyrészt van a felénél egy dombmászás, ami pont elég ahhoz, hogy ne legyen alkalmas a pálya arra, hogy felmérd éppen mennyit tudsz félmaratonon. Nem félek az emelkedőktől, hetente futok kifejezetten szinteseket, terepversenyekre is szoktam járni, de ha már betonon és nagyjából sik úton kell futni versenyen egy félmaratont, akkor nekem nem tetszik ha ilyen lassítós akadályokat is beletesznek mint az a domb/hegy. A másik dolog, hogy szerintem elég lélekölő szinte végig a Duna vonalán futni a feléig oda, aztán meg vissza, még ha ez a marketing anyagban pont vonzerőnek is számít. Kellenek azok a pontok amik szerint az ember a távot több szakaszra bontja, ezen a pályán szerintem csak első fele meg második fele van a távnak. A budapesti versenyeken általános a rinyálás a pár kilométeres rakpartos szakaszok miatt, pedig szerintem az is látványos környezet, akkor most mit lehet szólni egy ilyen pályára, ami ha nem kanyarogna kicsit a Duna csak egy oda-vissza egyenesből állna a felénél dombmászással megtoldva? Ennek a versenynek is meglehet a bája, de nekem ez se nem normál félmaraton, se nem terepfutás, inkább csak egy húzósabb edzés lehet kellemes környezetben.

  6. @Kilfish: Engem az időeredmény általában nem igazán érdekel, na meg esélyem sincs megközelíteni a rekordomat. Akkor meg mindegy milyen a pálya. Én elsősorban az élmény miatt megyek az ilyen rendezvényekre, meg hogy azokon az útvonalakon általában nem szoktam futni. Azért a Dunakanyar elég szép környezet szerintem, nekem ennyi elég is lenne, az hogy esetleg 1-2 perccel később érek be, mint a vivicittán tulajdonképpen tökmindegy. Ott még nem futottam, a pestire meg betették csontra azt az útvonalat, ami tavaly ősszel volt a wizz airen… az a néhány km-s rakpartos szakasz meg általában konkrétan szerintem több, mint a fele szokott lenne a bp-i félmarcsiknak, hát nem tudom, szerintem izgalmasabb útvonalat is kitalálhatnának.

  7. @videkiman: Igen, Vivicittán engem is zavar kicsit, hogy ez gyakorlatilag az őszi félmaraton útvonala, jobban örültem volna ha ismét a Margit-szigetről indul – az ráadásul nekem sokkal közelebbi is lenne – de a sziget fel van túrva, így megértem hogy kényszerből a jól bejáratott másik verziójukat választották. Én is kicsit unom már sokadszorra ezt az útvonalat futni egyébként a Margit-szigetes sem sokban különbözne ettől), de szerintem azért jól van ez kitalálva, ha valaki először jár Budapesten, akkor annak biztosan szép, látványos útvonal. A rakpart szerintem csak nekünk unalmas, akik már rengetegszer megfutottuk azt, és szerintem nehéz lenne más útvonalat kitalálni úgy, hogy ne vigyen ki valamelyik kevésbé látványos külkerületbe. Futottam néhányszor külföldi versenyeken és akármilyen szép volt a város magja mindig kivittek szürke külvárosi részekbe mert nem tudták másképpen megoldani hogy összejőjjön az a 21 km.
    Ha a Dunakanyar félmaratonban az új és szép környezet vonz, azt megértem, nálam a sík versenyek az aktuális állapotom felméréséről szoktak szólni, de ha nálad inkább szimplán csak örömfutást jelentenek, akkor valóban érdekesebb választás lehet a Vivicittánál.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük