Mindegyik út helyes

Loading

Úgy kábé kétmilliószor tévedtem el nem egészen 24 km alatt, amiben lehet, hogy jobban elfáradtam, mint a göröngyökben, sziklákban, emelkedőkben (849 méter, 849 MÉTER!!!), lavinákban. Aztán már másodszorra találkoztam az emberrel, aki már az elsőre is a helyzethez túlöltözötten, valami csendes, kihúzott hátú, békés módon úgy köszönt, hogy:

– Szervusz!

Amikor másodszorra értem be, rönköket dobált arrébb az ösvényről, elég volt a hang után mennem, hogy rátaláljak a helyes útra – legalább 500 méterig nem kellett ilyen problémákkal számolnom. Terepen főleg nem segít rajtam semmi, hiába van órám, letöltött trackem, mégis, olyan ösztönszerűen választok rossz ösvényt, minden egyes választási helyzetben, …

Olvass tovább!

Running dynamics

Loading

Az egész a Zsófi-sziklákkal kezdődött. Magamban mindig így hívom ezt a sorrentós helyet ott, Budaörs felett, mert ő volt az aki teljesen rákondicionált a helyszínre, hogy állandóan ott runbébizett fényképezőgépek előtt. Persze a neve, mármint az általánosan ismert neve volt a hívószó. Valószínűleg hatalmas hiba volt augusztusban Nápoly környékére kempinges-autós nyaralást szervezni, de mindig túltolom, az egész világot látni akarom, minden évben. Hülyeség volt.

Akárhogy is, a Sorrentói-félsziget, az Amalfi-part nem az földrajzi képződmény, amit valaha is elfelejtesz. A Sorrentói-félsziget hererogyasztóan kibaszott epikus látnivaló, főleg, ha ki tudja hány óra vezetés után félreállsz a lefelé vezető szerpentinen, kimész a korlát …

Olvass tovább!

Szmog és úszás helyett

Loading

Az elmúlt napokban végtelen elégedettséggel dőltem, hátra, mert végre nem kellett mennem futni, mert végre kiderült, hogy nem csak az én mániám ez a kurva szmog, hanem tényleg létezik, más is nézi a vörösödő Időkép térképet, cikkezik róla az online sajtó, sőt, más bloggerek is megemlítik, és menekülnek előle.

Amúgy hihetetlenül feszélyez, mert akut slejmköpés miatt kb 28 km gyűlt össze ebben a hónapban addig, amíg megérkezett a szmog. Vasárnap még ki tudtam menni Csillebércre, ami valami rettenetesen megdobta a lelkesedésemet, mert hát ez egy magamfajta csöves utcafutónak egészen fenomenális élmény hóban, terepen füleket hátracsapva loholni. Találkoztam a kisvasúttal, …

Olvass tovább!

Kezdődik

Loading

A legutolsó két futásomra már 1-2 C°-ot írt utólag mind a Smashrun, mind a Garmin. Ugyan kb. 5 volt, amikor elindultam, de éreztem én is, hogy erősen jelen van a cúg.

A sapka abszolút elkelt, és igazából örülök, hogy megvettem a vízálló baseball sapit (ami egyelőre csak sima baseball sapkaként funkcionál) mert az Intersportos sapka, ami amúgy készleten van otthon, nagyon jó, csak thermo, amiben viszont ilyenkor még megfő az agyam. Azt sem szégyellem, hogy kesztyűn is gondolkoztam. (Azt végül számomra nagyon helyesen nem vittem,viszont áldom az eszem, hogy a fejlámpa nálam volt tegnap.)

Az, hogy jön a tél, sőt, …

Olvass tovább!

Ajándék a Hosszútávblogról

Loading

Pont az Északnyugati átjárós posztot firkáltam – mostanában azon agyaltam, hogy tudnék új területeket bevonni a futóútvonalak közé, és mindkét tevékenységnek (agyalás, firkálás) alapvető része volt/lett volna az, hogy konkrétan megrajzoljam és lássam térképen azt, hogy merre és meddig szoktam eljutni, és onnan merre lehetne kanyarogni -, amikor a feedlymben megjelent egy új poszt a Hosszútávblogtól.

És abban ott volt az, Ami Nekem Kell. Egy térkép, amin szépen be van színezve, hogy merre futott a futó. Egyetlen baj volt, hogy az a futó nem én voltam, hanem rrroka, és ráadásul egy házon belüli alkalmazásról volt szó, amit …

Olvass tovább!