Olvass tovább!
A Duna vize végre zöldesbarnás fosszínűvé változott a hideg kékesszürkéről, már meghajlik de még másfél hónapig kaszálásra vár a bicikliútra lógó fű, az M7-esen pedig két nap alatt hét baleset volt összesen 15 km dugóval a Balaton irányában. E tünetegyüttes időben egymástól nem túl messze eső megjelenését úgy hívjuk: nyár.
És ha megérkezett a nyár, akkor az nekem egészen konkrétan azt jelenti, hogy elmehetek futva az uszodába, úszhatok, kijöhetek vizes fejjel, újra felvehetem az átizzadt pólóm, és gyakorlatilag órákon keresztül forró, nedves, és izzadt lehetek, anélkül, hogy újra egy hónapig beteg lennék. Azért ezeket az alkalmat ki kell használni, mert …
Olvass tovább!
Az egész a Zsófi-sziklákkal kezdődött. Magamban mindig így hívom ezt a sorrentós helyet ott, Budaörs felett, mert ő volt az aki teljesen rákondicionált a helyszínre, hogy állandóan ott runbébizett fényképezőgépek előtt. Persze a neve, mármint az általánosan ismert neve volt a hívószó. Valószínűleg hatalmas hiba volt augusztusban Nápoly környékére kempinges-autós nyaralást szervezni, de mindig túltolom, az egész világot látni akarom, minden évben. Hülyeség volt.
Akárhogy is, a Sorrentói-félsziget, az Amalfi-part nem az földrajzi képződmény, amit valaha is elfelejtesz. A Sorrentói-félsziget hererogyasztóan kibaszott epikus látnivaló, főleg, ha ki tudja hány óra vezetés után félreállsz a lefelé vezető szerpentinen, kimész a korlát …
Olvass tovább!