Nemteszt – Saucony Triumph ISO 5

 161 

Ez az a cipő, amit teljes egészében radar alatt, a felhők felett úszó, mesékből ismert futóvárost soha nem látva, a legközhelyesebb cyberpunk toposzban, az örök homály birodalmában, a sérülések, felépülések, vírusok borította alvárosban koptattam el.

Nem látott egy rajtvonalat sem, nem futott más cipőkkel, nem ért célba soha, nem fűzódik hozzá alig csak pár minőségi kilométer.  Ezerszer ezer méter odalent, kilatástalanságban töltött, a valami iszonyatosan hosszú másfél év alatt. Az utóbbi pár hónap mutatta meg újra, hogy odafent lehet még napfény. 5:40-5:30-nál éreztem meg, valahol 800 kilométer fele, hogy úristen, ez a cipő azért adhatna valamit, nem csak a …

Olvass tovább!

A wannabe 30, a térkőlyuk, az ipad, és némi indiánnyár

 355 ,  1 

Futok.  Csodálatos, csodálatosan egyszerű mondat, egyetlen szó. Olyan mint maga a mozgás, amit leír. Talán minden rápakolt, ráhúzott feleslegesség, körítés, pótcselekvés ellenére, ott alul, mélyen pont ezért okoz ilyen csodálatos örömöt, amikor nem panaszkodom, nem fájok, nem kifogásolok, nem csinálok semmi mást – csak futok.

Mert futni tudok. Csodálatos. Hogy nem fájok, hogy nem érzem magam túlsúlyosnak, nem húz, nem feszít. Csak a mozgás van, nem nyilal bele semmi, nincs disszonáns felhang, csak a történés, és a mozgás által gerjesztett, kásasűrűségű, lassan kavargó, vagy éppen lézerfénnyé váló, cikázó, de mindig ismétlődő, fejlődő, születő, elhaló gondolatok.

Azóta futok, hogy …

Olvass tovább!