Most éveket beszélhetnék arról, hogy a jelenlegi helyzetben miért nem kellett volna megvennem ezt a cuccot, de annyira irreálisan olcsó volt, hogy még túlzottan nyomott ár miatti riasztás ellenére is rányomtam a Vaterán. Eredetileg úgy volt, hogy rendbe teszem a dolgaimat, és aztán AZONNAL veszek egy Suunto Ambit 2-őt, és nem érdekel mennyire túlzás, de ha úgy nézzük, futásban ez is többet tud nálam, és spóroltam majdnem százezer forintot.
Árultak egyet húszért, minden nélkül, árultak harmincikszért az ebay.com-on teljes pakkot, amire vámot kellett volna fizetni, meg árultak sokkal drágábbért, itthon, régebbi Garmint, vagy kevesebbet tudó Garmint. És aztán hirtelen megtaláltam ezt a Garmint. Nem akartam elhinni: óra, töltő, usb stick, mellpánt, ez együtt harmincötért. És még bele is írta az eladó, hogy újonnan száz, akciósan hetvenöt, ő harmincötért odaadja. Valaki már feltett egy kérdést, amire értelmesen válaszolt, valaki már nyomott egy harmincezres licitet, én pedig AZONNAL rányomtam, amint újrageneráltam a jelszavamat. Azt állandóan és kötelezően elfelejtem, amint megcsinálom.
A vétel után egyből rám írt az eladó, én kérdeztem egy-két dolgot, arra tisztességesen válaszolt. Nem értettem, biztos van valami stikli, kell, hogy ebben az árban legyen valami sántítás. Másnap lementem érte a világ végére, de az ügylet még azt az ötezer forint benzinpénzt is megérni látszott elvileg. A találkozó rendben ment, és olyan egyéni sztorit kaptam az órához, hogy az egyszerűen nem lehetett hazugság. Itthon lecsekkoltam, és tényleg: ez a Garmin a világ túlsó felén volt használva, egy teljesen valószerűtlen helyen, főleg munkára, nyílt vízi úszásokra. Ugyan nem négyszer, de hát ennyi csúsztatás a minimum.
Van egy vélhetően teljesen jó állapotban lévő Garmin 310 XT-m , és mindössze harmincötezer forintomba került. Tényleg, teljesen valószerűtlen. Ebből még lesz pár orgazmusom, sajnálom.
Tegnap, a vasárnapi hosszú futásomon ki is próbáltam – már ha nem nézzük a kütyübuzulással eltöltött gyönyörűséges három órát, még szombaton. Az órát minden tesztben a kiemelkedőnek számító akksiidő miatt nyalták körbe. (Meg a waterproof miatt.) Hát az enyémben vélhetően már nem a legfrissebb az a 700 mA, amit beletuszkoltak egykor, ugyanis a három órás szoftverfrissítés, nyomkodás, beállítás alatt lement egy egység a teliből, az egy negyvenötös futás alatt pedig felére fogyott a töltöttség.
De nézzük a lényeget: milyen telefon helyett egy kisebb, csuklóra helyezhető, 2009-ből származó, valóban rémisztően szovjet formájú és színvilágú (közelről, ez a mattulva, fáradva fényesedő narancssárga tényleg elég dömperszínű), kisebb féltéglával futni.
1: először is a cicagatya fölé ezúttal nem kellett már felvennem a zsebbel is rendelkező rövidgatyámat. Gondolom minden más ember karpánttal hordta volna a telefonját, de nekem sokkal egyszerűbbnek, és olcsóbbnak tűnt simán zsebre dugni a telefont. Szóval kisgatya mínusz. A futónadrágom rendelkezik egy, azaz mindössze egy, mozgás közben megközelíthetetlen belső zsebbel, amibe most kérlelhetetlenül beletömtem három szőlőcukrot (tanácsolták az eléhezés ellen, de annyira kurva szomjas lettem tőle, hogy soha többet víz nélkül), két papírzsepit, és a kulcscsomómat, amitől úgy néztem ki, mint aki igen komoly sérvvel sportolgat.
Miután nyolc fok volt odakint, sapkát, kesztyűt, harmadik réteget sem vettem fel. Ez így együtt, a kívül hordott alsógatya és telefon nélkül rémisztően meztelen érzés volt az első kilométeren. Aztán a szenvedésem elvonta a figyelmemet a pőreségemről.
2: Az óra bevált, kilométerenként jelzett, hogy mekkora tempóval csináltam meg az éppen aktuális kört, mutatta a szívritmust, mutatta az eltelt időt, a távolságot, meg a pillanatnyi tempót, tehát minden kéznél volt. Nyilván mániákusan az órát néztem az utolsó fél óráig, aztán onnan már inkább csak meghalni akartam, vagy hazamenni.
DE: így rögtön az elején kibukott pár dolog:
2/a az órán nincs zseblámpa. A lépcsőházunkban éppen nincs villany, és kurvára kellett volna valami fényforrás. Ha nagyon kellett – és volt már ilyen párszor -, akkor elővettem bizony a telefont világítani: Duna-part kivilágítatlan partszakasz, Velence, kilátó-tető, és szintén közvilágítás spórolás a Szerémi úti bicikliúton.
2/b Nem tudok kommunikálni. Tudom, hogy gáz, mert két-három órát tudjunk már kibírni telefonálás, üzenet, email nélkül, de néha akkor is jól jön, ha akkor és ott és közben el tudok intézni gyorsan valamit, illetve engem is elérnek, ha nagyon kellek. És akkor még nem szenvedtem balesetet, nem kellett másnak mentőt hívni, meg mit tudom én.
2/c A Garmin nem tud fényképezni. Ez valós igény, ez a fényképezés. Ha új helyen járok, ha valami szépet látok (nem csajt), vagy csak bizonyíték kell egy igen meredek emelkedőről, akkor a Runtasticcal simán szoktam lőni egy-két képet.
2/d Ez nem bukott ki, de azért kellett minimum ilyen szintű óra, mert lesz olyan, amikor igencsak hiányozni fog a Google Map. Terepen leginkább. Ez az óra tud olyat, hogy visszavisz a startpontra azon az úton, amelyiken érkeztem, illetve azt is meg tudja mutatni, hogy hol vagyok a kezdőponthoz képest, ha körbe akarok menni, és nem odavezető úton visszamenni. De ez azért karcsú lehet, nem elég egy részletes tervezéshez, inkább csak a teljes eltévedés ellen véd.
Hogy pontosabb-e a Garmin GPS-e pl az én Samsung Galax Note II+Runtastic Pro kombómnál? Jó, eddig csak elsétáltam vele az Aldiig meg vissza, illetve futottam vele mindössze tizenhat kilométert, de akkor is rámondom, hogy nem igazán. Az Aldiba menet simán a házak falain keresztül törtem az utat, és részeg buldózerként még a szemközti házakba is betörtem ötletszerűen. A futás második kilométere a szokásos hat húsz helyett majdnem hét perc lett, és visszanézve ott teljesen elvesztette a fonalat a Garmin. Utána rávasalta magát a térképre, egészen járdaszintig, és ehhez végig tartotta is magát, az tény.
Én végig a bringaúton voltam, az hétszáz.
Mindezek ellenére azt mondom, hogy egy az én szintemen simán elég egy telefon jobb GPS-szel -ergo, gondolom egy jobb telefon -, mert akkor a fent említett dolgok is kapásból megoldódnak.
Szóval most, három nap használat után el is adom a faszba ezt a Garmin 310-et, és keresek rajta húszezer forintot.
Jaj, a lófaszt, imádom, dehogy adom el.
Kell a kütyü, kell a motiváció, komolyságot ad a futásnak, ha már én nem tudom ezt biztosítani. A Garmin Connect azért mégiscsak kategóriákkal jobb a Runtastic nem fizetős felületénél, és hát ne felejtsük el, hogy a Geonaute Onrhythm 310-zel eddig csak az átlag- és a maximális pulzust tudtam utólag beadni, hogy azért meglegyen. Most pedig végig látom, hogy mit produkáltam. Azért ez kell, egyelőre a lelkemnek, később remélem a teljesítménynövelésemnek is.
vs.
Egyelőre ennyi. Gondolom később még millió dolog előjön, azt meg úgyis megírom elvileg.
Ez tényleg baszott olcsó volt…