Aranylábú faszagyerekek, mi a fasz van veletek? – 3. rész

Oké, erről most tényleg senki nem beszél? Nyilvánosan? Pedig én még azt is megtettem, amit igazán nem szoktam: benéztem aTerepfutás.hu csoportba, és visszaolvastam, jó sokat. De semmi.

A legnagyobb problémám az, hogy egyáltalán ki fogja megírni, ha egyszer Simonyi Balázs is érintett? Március vége óta szerintem a legújabbkori, magyar futótörténelem második legkomolyabb nyilvános üzengetése zajlik (Balázs feldolgozása az elsőről itt és itt érhető el, a triatlonos gyilkolásokat pedig nem számolom ide), de mindenképpen a legrejtélyesebb, mert ebben még a bazmegolást vagy a kurvaanyázást (szinkron kérdése) is úgy lehet csak visszafejteni, hogy meg kell nézni hozzá egy hat perces Youtube videót (Segítek, 3:39-nél, “Harry, Jimmy, Trent, a kurva anyátokat!” Az angol verziót már nem teszem ide, van, amikor ízesebb a magyar szinkron.)

Ott kezdődött, hogy a Black Hole előtti estén felkerült A közlemény a Nemazé Facebook oldalára, ami megteremtette azt a jól ismert, mémekért kiáltó, kínos hangulatot, amikor nem tudod, hogy mi is lenne az adekvát reakció.

Nagyjából az történt, amire számítani lehetett. Az emberek vagy azt hitték, hogy ez is csak a Black Hole kommunikációjára amúgy is jellemző tréfa, esetleg udvariasan heherésztek. A legtöbben voltak olyan bátrak, hogy kifejezték meglepődöttségüket, szomorúságukat,  a maradék pedig ugyanúgy meghatározhatatlan, bármit is jelenthetó szóbeli/hüvelykujjas reakciót adtak, mint, amilyen maga a poszt is volt. Én magam a leggyávább, függöny mögött maradó, read only pózba vágtam magam, mert én már olyan régóta félem Balázst, és ő annyira kívánja az értő olvasókat, és én annyira szeretnék megfelelni neki, hogy talán még a futóturizmusról való álmaimmal is felhagyok, mert már azt is giccsnek nevezte.

Nyilván a verseny napján nem érkezett semmi reakció, gondolom se a profizmus, se időbeosztás nem engedte, ám tegnap, tizenegy napra rá, Jakabházy Miklós írására, önkéntes munkájának dicséretére felfűzve megérkezett az a válasz, amely plusz infót ugyan nem tartalmazott, mindössze egyértelműve tette, hogy itt bolondozásról szó nincs: Öcsi és Balázs ölre mentek valamiért.

Balázs azt írja: “Az ügyről, amiről eddig diszkréten hallgattam, annak remélhetőleg békés rendezéséig a továbbiakban sem nyilatkozom, a pletykák és a kommentek nem fontosak.” És ezzel a mondattal annyi baj van.

Nyilván ha az ember megtöri a diszkréciót, és a bevonja a nyilvánosságot – mert ne értsük félre, a várható, előre boritékolható tömegreakció, a másik oldal kényszerhelyzetbe pakolása pont nem abba az irányba viszi a történetet, hogy “megelőzze” a további érdeklődést -, akkor a nyilvánosság mindent tudni akar.

Emberek vagyunk, mások vérével öntjük le a kanapén, hátradőlve habzsolt pattogatott kukoricát.

“Nem nyilatkozom.” Azt az embert, aki  – szerintem – évek óta felfoghatatlanul értékes munkát végezve interjúvol másokat, nem lehet a másik székre ültetni. Nem ad interjút. Itt sem nyilatkozik. Kivéve, hogy mégis.

És pont ez a bajom vele, hogy már annyi mindennel baja van, hogy azt már csak így, ilyen pongyolán tudom megfogalmazni, mert meg sem próbálom tételesen felsorolni. (A futóturizmus azonban különösen fájt, ott ki is kapcsoltam a beszélgetést Bérces Edittel, hogy jajmáár, hát baszki, gyakorlatilag Görögországban élsz!) Interjút ad, kutatást végez, műsort gyárt, de belőle nem lehet anyag. Nem nyilatkozik, de mégis. Nem adnak neki sört a Spartathlonon, összeveszik az egész csapattal. Mi a fasz van veled? (Jó, itt óriásit csúsztattam, csak egy kicsit vagyok értetlen olvasó, de így sokkal jobban jött ki.)

Érdekelne. Legalább annyira érdekes, értékteremtő ember ő, mint akiket általa meghallgathatok havi pár euróért. (25%-os infláció felett ezt azért számon tartja az ember, bár ezzel a mecénás étoszát is elbukom. Tudom, mert fél órát monologizált erről, miközben a futószponzorokat kérdezgette.)

Azért is jó lenne tudni, mit történt, mert megvisel. Nem akarok több törésvonalat, a futásban nem. Van ebből több is mint elég ebben a kibaszott országban, azzal nem sok mindent tudok kezdeni – hétről-hétre rám ijeszt például a gondolat, hogy nem itthon leszek kénytelen iskoláztatni a három éves kislányomat -, de nekem a futás a menedékem. Ezért nem nézek Facebook csoportokat, mert megy a gyepa, a beszólás, a faszméregetés, a kivagyiság, a mások, az én energiámat szipolyozó, toxikus emberkedés.

Kibaszott békét akarok, megengedést, megértést, másokat segítést, nyarat és örökké tartó karácsonyt.

Tehát: aranylábú faszagyerekek, mi a fasz van veletek? Ne csináljátok már ezt velünk, akarjátok vagy sem, felismeritek, vagy sem, vállaljátok vagy sem, felelősségetek van felénk. Ti vagytok a mi arcunk.