Nem szeretném, ha azt gondolná bárki is, hogy a félbehagyott posztokat, történeteket, ígéreteket csak úgy ott hagyom az út szélén, mert én például a sorozatokban is azt utálom a legjobban, amikor hülyének néznek és/vagy és arra sem veszik a fáradtságot, hogy lezárjanak minden mellékszálat. Így lett Életem Legnagyobb Csalódása pl a Lost, amikor is kénytelen voltam rájönni, hogy irgalmatlanul sok időmet öltem bele egy olyan szériába, ami soha a büdös életben nem lesz elmagyarázva már. Ez akkora sérülést okozott bennem, hogy azóta is csak nagyon nehezen kezdek el bármilyen sorozatot nézni.
Szóval nem, én visszanyúlok a Mi a Halált Csináljak Az Indokolatlanul Büdös Futócuccaimmal A Padlóra Dobás és a Mosás Közti Időben című topikomhoz – főleg, ha már olyan jófejek voltatok, hogy egy csomó komment érkezett, és ezeknek köszönhetően arra is rájöttem, hogy bazz, tényleg van erkélyünk. Mer van.
A következő fejlesztések történtek ebben a témakörben:
1: Cukker, a tervezettekhez képest feladatát ugyan csak úgy 70%-osan elvégezni képes, de szinte bármire felakasztható, kis méretű ruhaszárító megvétele. És használata.
2: Organikus cipőszag elszippantó beüzemelése. (Ez utóbbi témakör ugyan nem került szóba legutóbb, de gondolom senkinek nem kell elmagyarázni sem a megnedvesedett futócipő jelenségét, sem annak következményeit. Még a lányoknak sem – mert középiskolában sokszor bementünk az aerobicos lányokhoz, akik egy kis teremben, zokniban és nagy lelkesedéssel művelték, azt, amit az ember általában aerobic közben művel. Én nagyon támogattam már akkor is ezt a sportágat, de nem tudtam eltekinteni attól a megcáfolhatatlan ténytől, hogy sokkal jobban állna az egész műsornak egy sokkal nagyobb helyiség…)
szipus a macskád! “és gyönyörű”
@rrroka: :))
Választani tudni kell 🙂