Első születésnap futással

Loading

Ez ilyen muszájdolog, és ha például a szilveszteri virslitől indulunk ki, akkor azt is egyből láthatjuk, hogy egyértelműen a jobbik fajta. Lehet persze ezt is idegesítően túlhúzni, mint ahogy a haverom tette, aki éppen 33 km-t futott le a 33-ik születésnapján, de ő ilyen, mint ahogy sokan ilyenek. Én hálistennek visszafogott és jólesően cinikus személyiség vagyok, aki soha nem esne abba a hibába, hogy túl komolyan vegye önmagát. Nem mellesleg nem tudnék 35 km-t futni. Eleve mekkora baromág, hogy 35 vagyok, édesjézusom, hiszen kapucnis pulcsikban és newyorkeres pólókban járok!!!

Na mindegy. annak viszont egyértelműen örülök, hogy egyértelműen részem lett a futás, és be kell vallanom azt, hogy annyiból már mindenképpen érzem a sunyi idő felettébb alattomos múlását, hogy sokkal jobban esik március 9-e környékén tíz kilométereket futni, mint agyoninni magam. Már évek óta nem tudom elviselni a másnapokat, egy részét már áttolom a harmadnapokra is. Nem mintha nem ittam volna meg két üveg bort (és nem zabáltam volna pizzát, chipset, 81-82-ről egészen fel 84,5 kg-ig) két nap alatt, de az azért még menedzselhető mennyiség volt, mint látni fogjuk.

Az önmagát véresen komolyan vevő barát péntek este érkezett hozzánk, pont azelőtt egy nappal, hogy tavasz lett volna, így szakadó esőben futottunk 13 km-t. Felöltöztünk, lementünk, helyből vártunk hat percet, mire a két Garmin az esőfelhőkön túl megtalálta magának a kedvenc öt műholdját, és nekiindultunk. A legkevesebb baj a felülről érkező vízzel volt, sokkal nagyobb undorítóság volt a sötétben mindenhol észrevehetetlenül ott sunnyadó gigapocsolya (a közvilágítás mint olyan, futószempontból nem létezik a tizenegyedik kerületben). Az egy óra húsz perc alatt körülbelül tízszer mostam át mindkét cipőmet a két fokos esővízzel. Hálistennek a lidl-ös sportzokni volt rajtam. Erről azt kell tudni, hogy geci jó. Végre nem 43-46-osat vettem egy zokniból, hanem 39-42-eset, ami nem nyúlik szét két hordás és három mosás után a lábamon. Nem mellesleg agyon van gumizva, szóval eleve annyira tart, hogy felvenni is küzdős. Tehát nem mozog, tart, segít, és szerencsére van annyit tudomány benne, hogy nem is basztat. Csúszkálás, dörzsölés, vízhólyag, ezekből nem volt semmi.

Olyan öt környékén már a segglyukamig átáztam, a Kalenji futócuccok elnehezedtek rajtam, mert ugye esőkabátom az egy szál se. A haveromon egy Kipsta aláöltözet volt, plusz az a narancssárga 2014-ben 2014-et futok póló. Neki eggyel később szívott fel tíz kiló esőt mindene.

A mélypont az albertfalvai fordulónk után, valahol az Álomautó Múzeum környékén következett be, ahol nem egy álomautó, hanem egy fasz kormánnyal telibe nyomott minket az útról. De úgy igazán. Megkaptuk az összes mocskos esőlét az aszfaltról. Utána nagyon elkezdett fázni a hasam, ekkor rám jött a para, hogy most nagyon fel fogok fázni, baszki azért egy hastájéki akármilyen gyulladás kurvára nem poén. Kicsavartam a vizet amennyire tudtam, és onnan igyekeztem figyelni arra, hogy még véletlenül se lassuljak le.

Nagyjából hat húszakat, a vége vele hat tízeket mentünk, szóval nem lett meg a 10 kilométerre szóló rekordom, az 1:01:45, de attól függetlenül második leggyorsabbnak simán odafért. A maradék háromezer méter is kifejezetten gyors lett az én világom szerint, szóval edzésnek kiváló volt. Ami azt illeti brutálfutásnak is.

Otthon, úgy ahogy voltunk, bevonultunk a fürdőszobába, és mekkora szerencse, hogy egy tizeniksz éves barátságba már belefér, hogy egy légtérben két pénisz legyen fedetlen egyszerre, és még inkább mekkora szerencse az, hogy leendő apósom kitalálta, hogy legyen a fürdőben kád is, zuhanyzó is. A 2006-os, már barnássá és olajossá öregedett Vesztergombi Csaba Cuvée, meg a 2009-es Hidaspetre Cabernet Franc pedig elintézte azt, hogy el is felejtsem az egészet, úgy ahogy volt.

Másnap az enyhe, de kitartó másnaposságom egy komolyabb fáradtságba fordult be éppen, amikor egy orbitális átbaszás áldozata lettem, és a kihipózott pólómban, meg a kinyúlt melegítőmben ajtót nyitottam a “szomszédnak”, aki meg akarta köszönni, hogy beengedtük, miután nem vitt magával kapukulcsot. Igen, ezt szoptam be. Meg előtte sok mindent, meg sem fordult a fejemben, hogy meglepetés lesz.

Szóval ott állt hat ember az ajtóban, és mindennek a vége hajnali kettő lett és egy újabb üveg bor egyedül. Ezek után mentem le vasárnap, születésnapomkor, hogy az előírt 10k race-t lenyomjam, meg, hogy felavassam a barátnőmtől kapott Kalenji moduláris övemet.

Két nap borozás, chipszabálás, meg az ezekkel járó dolgok ellenére akkorát futottam magamhoz képest mint a ház. 10 kilométert végig hat alatti tempóval. Megdöntöttem a soha nem értett 28 perces ötösömet. (Két éve decemberben lementem kocogni, és ehhez képest futottam egy 28 perces ötezer métert  Akkoriban kb. kétszer futottam egy hónapban, szóval valami fatális, döbbenetes véletlen lehetett az, hogy elkapott egy elég komoly eufória már rögtön az elején, és végigszáguldottam a szokásos körömön.) Aztán 58 perc alatt meglett a 10 km is.

 

10kmrekord.png

 

Ennyit a mérföldkövekről. Valahol biztos lesz egy nagyobb megtorpanás, hiszen nyilván nem rohanok el lendületből egy épkézláb maratonig, de most határozottan élvezem, hogy sorra győzöm le a korábban olyan kurva fenyegetően legyőzhetetlennek hitt akadályokat.