Wannabe

Loading

fajl_007.jpegVendégségben élni, szerelőkre vigyázni, melóban agyat és ideget döngetni nincs jó hatással se a futásra, se az alkoholnemfogyasztási szokásaimra.

Ami még nincs rám jó hatással, az Simonyi Balázs blogja. Iszonyú szép dolgokat írt le most is Az Éves Nagy Beszámolóban, érzékeltem is, hogy rákattant a szubkultúra, de én nem tudom nem érezni, azokat a pofonokat, amiket az olvasás közben odacsattangat nekem. Mert nekem osztja, magamra veszem, valahogy olyan ő nekem, mint egy apa, akinek soha semmi nem elég jó. 

Elkezdtem például milliomodszorra is megfogalmazni, hogy mit jelent nekem a futás, és már volt is két bekezdés, sőt, már címet … Olvass tovább!

Legyen futás is

Loading

Hogy azért olyan is legyen, hogy futok, és nem arról beszélek össze-vissza, hogy milyen atomdrága és/vagy felesleges cuccokat vettem össze-vissza (de vettem egy fejlámpát – az jó és viszonylag olcsó vétel volt, Decathlon – Petzl Tikkina, illetve a két hét esőben futás alatt megfogadtam, hogy lesz egy vízálló satyekom. A fehérvári Decathlonban szembesültem azzal a ténnyel, hogy van ilyen ott is három ruppóért, nem kellett volna elmenni a Sarkcsillag TRAIL boltjába…) elmondom, hogy októberben

  • 151 km-t futottam, meg azt a kettőt, amit nem mértem le a Garmin órámmal és ezért nem létezik és senki nem hiszi el. Ezek azok a
Olvass tovább!

Tagadhatatlan, hogy van érzékem a drámákhoz

Loading

Péntek van, amikor mint minden normális ember, én is csak haza akarok menni, enni akarok egy agyonfaszenelt steaket és sört akarok inni, aztán még egyet.

És akkor jön a lelkiismeret, meg az alkudozás. Nem futottál, csak kétszer eddig a héten. Futok tíz kmt. Lófaszt, nem futok semmit. Éhes vagyok, szomjas vagyok. Futok holnap délelőtt. Tudod, hogy nem fogsz holnap délelőtt futni. Utána esküvőre mész, utána másnapos leszel. Futok öt kmt, és holnap délelőtt futok még egy kicsit.

Aztán csak szendvicset eszek, nem sokat, valahol már tudom, hogy ki fogok menni. Pihenek egy fél órát, lassan fél nyolc lesz. Anna hazajön … Olvass tovább!

Jelzések

Loading

Nem vagyok dühös. Azt, hogy minden rosszul sült el, ami csak rosszul sülhetett el, inkább csak jelként fogom fel. Az órám 10 km-nél lemerült, mert elfelejtettem feltölteni. Már az elején leesett, hogy ez bukta lesz, bekapcsoltam a runtasticet a telefonom. Az app szenzációs változásokon ment keresztül, főleg a külalakon rettenetesen sokat dolgoztak mostanában.

Sokkal nagyobb baj volt, hogy tizenötnél a bal lábam vádlijában, az a feszítő ín, azt mondta, hogy szevasz, ez most nekem nem kell. Ha baj volt, azt mindig a jobb lábam produlkálta eddig, nem tudom, ez most honnan jött. 17-ig elmentem, de ott volt a vége. Meghúzódott, … Olvass tovább!

Futás, félmaraton, új munkahely

Loading

Azért választottam a világ végét az első félmaratonom helyszínéül, mert szartam a szintidőtől, meg a záróbusztól, ami pl. ott megy a hátad mögött a kimondhatatlan és copypaste nélkül leírhatatlan vicivittitititán. Hülyék ezek a latinok. Na mindegy. Azzal az egy dologgal nem számoltam, hogy magamhoz képest picsasokat fogok fejlődni pont ebben a két hónapban, amikor – ha szűken vesszük – majdnem egy év alatt lett volna rá elég időm, de persze akkor nem történt semmi, csak a szenvedés.

Bár azóta egyre szimpatikusabb a Rotary félmaraton, ígértek balesetbiztosítást, serleget, meg hát akárhogy is, ez az ÉN félmaratonom. Az első, abból pedig … Olvass tovább!