A kilométerek néma kérdése

 37 ,  1 

Maratonfutók, nemmaratonfutók, ultrafutók, nemultrafutók, pályafutók, nempályafutók, gyorsulók, sikeresek, arcbatolós futók, elitistafutók, UTMBfutók, Spartathlonfutók, legszebbhelyekentrailfutók, szépenfutók egymástagyonszponzoráló futók és minden hajnalban sikeresen felkelő futók között az én zajom egészen elvékonyul az utolsó napokra. Arra sem marad időm, hogy azon gondolkozzak, vajon én magam vagyok-e az a frusztált futó, aki leginkább nem szeretnék lenni. Óriási a zaj az egymásnak felszínt, okosságot, sikereket, őszinteséget mutató futók között, és én magam is felszínt, okosságot, sikereket és őszinteséget kiabálok, és ilyenkor mintha még hangosabb lenne minden, pont amikor egészen elfogyok teljesen, és a zajt is inkább már leteszem a kezemből.

Egyetlen egy nyomorult kis célom maradt, egyetlen kérdés, és senki mást nem érintően egyedül csak engem kérdez.  Egyes-egyedül rajtam múlik, nem tud senki segíteni, nem lehet csalni, kimagyarázni, mert elfogyott minden tér és idő és hiába kiabálok, hiába vagyok a zaj része, hiába heroizálom magam, a legeslegvégén önmaga meztelenségében állnak a számaim. Megcsinálom? Nem háromezer, nem négyezer. Kettő. Megcsinálom-e ezt a nyomorult kétezer kilométert egyáltalán?

Most nincs karácsonykor hősvagyokfutás, nincs egyedül vagyok faszagyerek a városban futás, egyedül az a kérdés, hogy MOST,  amikor elfogyott minden levegő, amikor már abszolút centire húztam, és nincs hova tovább halogatni, csúsztatni, akkor kimegyek-e minden rohadék nem a legjobb napon, minden szar és hideg napon 10 kmt futni?

Ha már zaj: soha nem hittem volna, hogy Gusztos Peti magánfutóként is olyat csinál, ami számomra üzenetértékű, de úgy néz ki vannak további tartalékok és mélységek ebben az emberben: fogyott 12 kilót, és nekiállt mindennap futni. Nem, nem nézünk mögé, mindenkinek ezer démonja, kínja van, egyszerűen abban maradunk, hogy ez nekem érthető, megfogható üzenet. Akár én is lehetnék.

Én is hányszor veszítettem el ezt a viaskodást, hogy kimenjek-e egyáltalán. A holnapok, a jövő hetek, a következő hónapok elvittek egészen decemberig, az utolsó napokig, és nekinyomtak a falnak. Az ilyen ember, mint én valahol várja ezt, ekkor teljesít, ha teljesít. Lapzárta, leadási határidő, deadline. Halogatok. Csúsztatok, hitegetem magam. Aztán néha becsúszok a szükséges minimummal.

Tizenévek óta próbálok mindenféle kihívással átugorni magamon.

A héjában hordozott minden pillanat, izzadságmolekula, a benne rejlő hazudni nem tudó matek, az ajtót, kiutat, panorámát csak megmutató passzivitása, a kilométerek néma kérdése teszi tökéletessé. Az út mint egy hangtalan szőnyeg legurul elém és egyedül rajtam múlik, hogy a végig vagy meddig megyek rajta. Lesznek-e kilométerek, a kilométerekből lesz-e futás. Nincs, nem lehet benne egy centiméter hazugság sem. Azt mutatja, ami vagyok.

3 hozzászólás “A kilométerek néma kérdése” bejegyzéshez

  1. figyelj, mert most kurva sokat fogok segíteni! 😀
    1) kit érdekel, hogy 2000 km, vagy 1984? számít 10-20-30 km? tökre nem. az számít hogy szeress futni. 🙂
    2) ha téged ez a kerek kilométerkő motivál, ettől mész ki, jobban érzed magad, akkor nagy hajrá! 🙂
    Na? 😀

    általában nem szoktam támogatni a km gyűjtéseket, mert elmaradás esetén belehajszolhat túl sok futásba, majd sérülésbe. a 2018 év/2018km egy nagyon szép párhuzam, de az a legszebb szerintem, ha ez magától jön össze és egyszer csak észreveszed, hogy jó, tegnap esti tizes közben megtörtént. 🙂

  2. Bizony, bizony, én is ezt gondolom, hogy ez csak egy szám, ami ugyan jelent valamit, de nem a lényeget. Egyfelől rrrokának tényleg igaza van abban, hogy az az igazán fontos, hogy szeress futni, akárhány kilométer is van mögötted, másrészt meg ha a teljesítménycentrikus oldal felöl nézzük a dolgot, akkor meg szerintem az számít, hogy hogyan futunk amikor éppen csúcsformában vagyunk egy-egy versenyre időzítve, ahol konkrét megmérettetés van, és nem csak másokkal szemben, de a saját célkitűzésünkhöz viszonyítva méginkább. Szép az, ha valaki sok kilométert gyűjt össze felkészülés közben, de egy versenyen mégsem kiváncsi senki arra, hogy addig hány kilométer jött össze, hanem az a legfontosabb önmagunk számára is, hogy akkor ott mit tudunk. Ezért aztán szerintem sokkal többet számít, hogy milyenek voltak felkészülés közben azok a futások, mennyire voltak minőségi edzések, mint az, hogy hány kilométer gyűlt velük össze akárhogyan is.
    Különben meg gratula a 2000km eléréséhez, azt biztonan jelzi, hogy kitartóan edzettél ebben az évben.

  3. @rrroka: @Kilfish: Ezzel nincs is mit vitatkozni 🙂 Engem motivált a 2000, mert tavaly.. .NEM, tavalyelőtt év végén felírtam magamnak, hogy jó lenne már a kilométerekben is szintet lépni. Persze én is úgy képzeltem el, hogy majd meglesz év második felében, valahol annak is a vége fele egy random alkalommal.

    Aztán nem így lett. Rettenetesen feszített, mert nem éreztem azt, hogy túllvállaltam volna magam, és csak a tologatásnak, alkudozásnak köszönhetem, hogy bukom a dolgot.

    Mindettől függetlenül valahol élveztem, hogy lett egy miniprojektem, amibe bele lehetett kicsit pakolni, foglalkozni kellett vele, strukturát, célt adott. Különösen élveztem, hogy volt időm rá, nem volt az az érzésem, hogy két program és három lelkiismeretfurdalás mellé kell bezsúfolni a napi sportot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük