Valami három hónap lyuk után elmentem 5 kmt futni

Loading

Szembejövőnek mindent tudóan inteni. Pélót 5:40-nél megigazítani, kezet megszagolni. Lámpánál égbekiáltó kelletlenséggel megállni, titkon örülni, seggen át levegőt venni. A végén bitang vagyokos fotószelfit készíteni, tus alatt orrot fújni, ruhát a mosdókagylóban hagyni másnap reggelig.

A világ összes elégedettségével és a legnagyobb fröccsével a lábat asztalra felbaszni.

 

 …

Olvass tovább!

2000

Loading

Pár éve, amikor kitalálták, hogy a Facebookot futásra is lehet használni, csatlakoztam a Fuss kétezernemtudomhányban kétezernemtudomhány kilométert csoportba. Pár hónap alatt két következtetést vontam le: mérhetetlenül fáraszt a közösségi lét, és még jobban ez a rengeteg kilométer. Közel sem kellett hozzá fél év, hogy mindkettőt feladjam. A pszeudoszociális létet és a kilométereket is. Introvertáltan szeretem kanapéról tervezgetni a rengeteg futásokat.

Mert a 2000 km rengeteg, főleg néminemű idő, és még főlegebb kellő eltökéltség hiányában. Lazán tudtam volna több száz kilométerrel többet is futni – mondjuk akár kettőszáz kilométerrel is -, ha az elmúlt év lyukas napjait nézzük. Csak ahhoz ember …

Olvass tovább!

A kilométerek néma kérdése

Loading

Maratonfutók, nemmaratonfutók, ultrafutók, nemultrafutók, pályafutók, nempályafutók, gyorsulók, sikeresek, arcbatolós futók, elitistafutók, UTMBfutók, Spartathlonfutók, legszebbhelyekentrailfutók, szépenfutók egymástagyonszponzoráló futók és minden hajnalban sikeresen felkelő futók között az én zajom egészen elvékonyul az utolsó napokra. Arra sem marad időm, hogy azon gondolkozzak, vajon én magam vagyok-e az a frusztált futó, aki leginkább nem szeretnék lenni. Óriási a zaj az egymásnak felszínt, okosságot, sikereket, őszinteséget mutató futók között, és én magam is felszínt, okosságot, sikereket és őszinteséget kiabálok, és ilyenkor mintha még hangosabb lenne minden, pont amikor egészen elfogyok teljesen, és a zajt is inkább már leteszem a kezemből.

Egyetlen egy nyomorult kis célom …

Olvass tovább!

Öt harmincnál

Loading

Néha teljesen más értelmet nyer minden, és minden, amiért, ami ellen, amit kerülve léteztem, amit megcsináltam, és magam mögött hagytam, lényegtelenné válik, mert kiderül, hogy nem is arról szólt, csak közjáték volt, bár nélküle nem kerültem volna oda, ahol most vagyok. Fontos volt a maraton, fontosak voltak a számok és boldog is voltam tőlük, de az igazi megérkezés, minden, amit hajszoltam tegnap érkezett el, amikor mindaz önkéntelenül jött, ami előtte kínnal se, amikor végre öt harmincnál írni kezdtem fejben, hogy mintha csípnének az eltűnő nyári szellemek a néptelenné váló parti úton, a gát tetején, hogy hűvöset hoz a város …

Olvass tovább!

Ahol mindig fúj a szél

Loading

Nehéz erről írnom, mert amúgy rendesen odavagyok ettől az elmúlt két hónaptól – milyen kettő, már a június sem volt egy hűdefasza hónap – ,de egyszerűen nincs kedvem komolyra húzott, érzelmileg újra belemászós szarságokat írni, ott is hagytam a faszba az előző, félkész posztot. 

Két legnagyobb probléma van, ezek mellett nem lehet elmenni szó nélkül, szóval gyorsan leírom ezeket, aztán haladjunk, legalábbis ez a cél. 

Az egyik, hogy nagyjából 10-15 másodpercek vannak az egyes futókilométerek tempója között egyik-napról a másikra. A feladatok kvázi ugyanazok, egymáshoz mérhetők, a teljesítményem viszont marhára nem. Az, hogy ennek az egész befizetett felkészülési tervnek így …

Olvass tovább!