Pronál fut fut, neutrál, szupinál. Mindig ez jut eszembe erről a sztoriról, pedig még csak nem is szerettem azt a számot, meg hát kurva rég is volt, sőt, szívni sem szívtam soha nagy lelkesedéssel, semmit. Valami Wellhello refrént kellene ráfaragnom a lábállásomra, de ahhoz már túl X generáció vagyok, marad a négy ütem.
Bizonytalan lábállású lábam az egyéb futásproblémáimmal együtt elég sok bizonytalanságot okozott jó ideig, és sok pénz, még több minden szar összeolvasása után egyedül probáltam meg valami használhatót kihámozni magam számára: egy nem tradicionálisan stabil, belső lábtámaszos cipőt. Ez lett az Adidas Supernova Sequence Boost 7 kódnevű, német überkatona, amely a tesztek szerint annyira fasza cipő hogy még neutrál lábállású, egyszerű polgárok is felvehetik, mint szuperpáncélt és sose halnak meg.
Na, és hát ezek a tesztek nem hazudtak, legalábbis ezúttal, A Sequence 7 egy baszott jó cipő.
Egy Vomero 10-zel használom párhuzamban, ami egyébként egy támaszték nélküli, talpas zokni. Az a cipő is csodaszámba megy, ha nekem kell megítélni, de valamiért a Sequence-t egy hajszállal jobban szeretem, mint a Vomerot.
Én, aki egyelőre nem igazán jutott túl az évi 1500 km-en, elég sok időt töltök el egy-egy cipővel, ezek a kapcsolatok nem három hónapra szólnak. Van időm nézegetni és megszeretni őket. Ez idővel remélhetőleg változni fog, és sokkal több pénzt tudok elkölteni csukákra.
A Vomeróból a 10-es szériával egy tökéletesen új cipőt csináltak, eltűnt a dzsem érzés, egy sokkal haladósabb szerkezetet toltak alá. Felül meg ugye van a zokni. Tele van innovációval, meg tudománnyal, meg csili-csálé marketinggel, de ennek ellenére leginkább azt szeretem benne, hogy egyszerűnek tűnik, és az is. Sosem kellett vele szarakodni, és brutálisan kényelmes volt az esetek 99%-ban. Felhúztad és mentél vele, amennyit csak tudtál, ennyi.
Egyetlen egyszer okozott említésre méltó bajt: valahogy keskenyebbre vették elől az orrészt mint az eddigi kiadásokban, és ugyan a lábbujjaim teljes kényelemben vannak a cipőtől akár 42 kmen keresztül is, a férfiasan elfelejtődő lábkörömvágást azért megbünteti a Vomero, annál azért szorosabban vannak az ujjak, hogy ne legyen ebből baj.
Ez pont a Spar vátló előtt történt meg és nem volt más választásom, az Adidasban kellett mennem a Városligetbe.
A Sequence-t mindig is tanknak tekintettem, külsőre is egy sokkal masszívabb felépítésű katona, a Vomero hozzá képest egy nindzsa. A Sequence Boost egy bunker, amiben mindig biztonságban vagy. Egy munkásló, amire mindig rábízhatod magad. Futóélményre a Nike légbuborékjaihoz képest mintha egy picit telitalpasabb lenne, de inkább azt írom, hogy homogénebb a visszajelzés, mert erről még én sem feltétlenül értem, hogy mit jelent. Kényelmes, biztonságos, nem túl puha, nem túl kemény, a sok lekvár Nike és a szerencsétlenül járt, kopogós, Asics GT-2000 után meghatározhatatlannak érzem, egyszerűen csak “van” alattam és működik. Visz.
Valahogy úgy alakult, hogy megújult Vomerot a gyorsabb futásaimhoz kezdtem el felhúzni, a sima kocogásokhoz meg a Sequence-t. Mivel a Spar váltóra kényszerhelyzetbe kerültem, az amúgy egyértelműen nagyobb helyet kínáló Adidast vettem fel. És iszonyú gyors voltam benne, mint még életemben soha. Azóta többször is, ha szexelnem kell, ezt a cipőt mindig leveszem.
Egyetlen dolgot vettem észre, ami miatt erre az évre már egy Glide 8-ast szereztem be a befele dőlős lábra való Sequence helyett: hosszabb futásoknál a külső talpélem fájni tud benne, gondolom a korrekció miatt.
Én ezzel már, vagy legalábbis egyelőre, nem akarok foglalkozni, amit lehetett az elolvastam, kipróbáltam, most már megyek a saját fejem után, maradok annál, ami kényelmes. Az Adidas pedig az, csak kiveszem belőle a mankót, mert túlkorrigál, nekem szerintem nem kell.
A cipő 833 km után is gyakorlatilag hibátlan, egyedül a talpát radíroztam le, ahol a talajt fogom, de ez a Continental tényleg jó cucc. A nullkilométeres Glide-hoz képest annyit érzek, hogy a sarkam már lejjebb van emebben, de futás közben semmi problémám nincs ezzel, sem semmivel. Na jó, a hideget például most rohadtul utálom, de a cipő remek. Hidegben is. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy ezernél csere, ahhoz túl sokat voltam sérült, hogy kockáztassak.
Én így lehetek a Sauconyval (guide8), mint te ezzel az Adidassal. Egyszerűen fel sem merül futás közben, hogy milyen cipő van rajtam, optimális megoldás. Olyannyira, hogy legutóbb mikor már éreztem, hogy kezd az aktuális elhasználódni, az akciókkal nem törődve célirányosan ugyanolyat mentem beszerezni, majdnem az eredeti áron (volt egy 10%-os spuri kuponom)!!!
Amúgy ahogy nézem a neten az év eleji nagy futócipő leárazásokat, ezzel a Sauconyval, ha a pénztárcát nézem, eléggé beszoptam. 🙂 (egyébként a futók hány %-a veszi nem akciósan az aktuális lábbelijét?)
@videkiman: Akartam egyszer erről írni, hogy tulajdonképpen szinte sajnálom a komolyabb futóboltokat, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy akár akciós árakon is tőlük venne valaki, annyira drágán tudják csak adni a cipőket. Legfeljebb csak próbálni járunk hozzájuk – gondoltam én.
Jó a kérdés, és remélem válaszolnak rá a többiek. Amennyire én belelátok, rengetegen veszik, vadásszák a külföldi (jellemzően angol) oldalakon a felszererést. Az általam sokat emlegetett webshopos fb csoport most ugyan a földbe állt, de a csúcson iszonyúan pörgött vagy ezer taggal. Elege is lett az alapítónak.
A Spuri, Nyúlcipő, Maratonman szenthármas egy faszább cipőt mondjuk 40-50-ért ad itthon, amit 10-15%- neadjisten 20%-ra leáraznak, de kifutósan is maximum 29990-ért hozod el.
Ehhez képest én pl ezt a Boost Glide-ot szállítással együtt 23-ért vettem meg, és ez megfelelő türelemmel akár jelentősen olcsóbb is lehetett volna. A millió forintos Hokák lazán beszerezhetőek 50%-nál is alacsonyabb árakon, évente több hullámban is.
Itthon egyedül a nagy Adidas, Nike outleteket nézem, onnan jött a Sequence is 13-ért, illetve most vettem egy Vomero 9-et 14-ért.
@videkiman: @téglánakgyors: Kétszer vettem nem akciósan cipőt… egyszer 2009-ben és egyszer 2010-ben.
Mondjuk akkor belefért, mert a két évben futottam összesen 822 kilométert (túrával együtt)… a tavalyi 4820 kilométerrel ezt már nem engedhettem volna meg magamnak.
Egyébként én a Kanaidával szemezek évente kétszer… és felpróbálás után mindig lemondok róla, valahogy nem érzem magam komfortosan benne. Valahogy az alátámasztás a lábam szerint nem jó helyen van. 🙂
@téglánakgyors: Sajnálni azért nem kell őket, szerintem kb. megduplázódott az ilyen boltok száma 3-4 évvel ezelőtthöz képest.
Az a baj, hogy én általában úgy vásárolok cipőt, hogy 1000 km környékén konstatálom, hogy lassan venni kéne már egy újat, onnan meg sokáig azért nem húzzák, szóval rövid idő marad beszerezni az utódot (olyan 1200-1300 körül szoktam félretenni). A te stratégiádnak az alapja gondolom a folyamatos monitoring, az nemtom működik-e, hogy gondolok egyet és feltúrván a netet megtalálom 30-40%-kal olcsóbban pont azt, amit venni szeretnék. Vagy ha ilyet lehet, akkor hol? 🙂
Sziasztok! Eddig még nem írtam hozzászólást, nagyjából 2-3 hónapja találtam rá a blogodra, az első bejegyzéseid elolvasása után abszolút ráálltam, rendszeres esti szórakozásommá vált a korábbiak pótlása. 🙂 A tárgyra térve, hűséges Adidas-fogyasztó vagyok, az évek tapasztalata alapján a lábam eldöntötte, hogy ezt akarja, pedig próbáltam többféle márkát és típust is. Személy szerint eléggé naturalista hozzáállásom van, sosem lábállás meg hasonló mostanában népszerű okosságok alapján választottam, az adott cipőt felvéve figyeltem, mik a lábam visszajelzései. Szerintem most már az elméleti dolgokkal felvértezve a legjobban teszed, hogy saját érzéseidre hagyatkozol. Ettől függetlenül persze nyúltam mellé én is, elsősorban nem is lábkényelmi szempontból, hanem a talp keménységével összefüggésben, de valahogy sosem jött ki sérülés a cipő miatt. Jelenleg egyébként egy Glide Boost 6-osom van, életemben ennyire zseniális cipőm nem volt, pedig Adidas-on belül tényleg gyűlt csomó élményem. Ugyan láttam, hogy a 7-8-as szériát már kicsit más külsővel gyártják, de remélem, érzésre Neked is ugyanannyira perfekt lesz, mint nekem a 6-os. Kíváncsian várom majd élesben a tapasztalatokat.
@DrFeelgood: Szia!
Nem akartam feltétlenül belebonyolódni én sem ebbe a merre dől a lábam témakörbe.
Anno az akkor még csak Sauconyt árusító Unisportnál nézték meg a lábam, futásom. Azt mondták, gyönyörű neutrális lábam van, és jól is voltam ennyi információval, hazamentem a futásra való végső rákattanásom első cipőjével, a Jazz 17-tel.
(Hú, nagyon izgultam, mert éppen munkanélküli voltam, és akkor 21000 forint nagyon sok pénz volt, ahhoz, hogy ne váljon be. Nem lett annyira a kedvencem, hogy a Sauconynál maradjak, de inkább én nem voltam még felkészülve erre a sportra, nem a Jazzel volt a probléma.)
Ahogy jöttek a sérülések, véleményezések, úgy kavarodtam bele, hogy akkor most miyen cipő is kell nekem. Sok egyértelműség nem derült ki a folyamat végén sem, szóval igen, én is maradok annál, amit ÉN érzek jónak magamon.
A Solereview oldal tesztjeit lekövetve nem sok lényeges dolog változott a Glide-ban két év alatt, bár persze ezt csupán tesztekből 100%-ra elhinni hülyeség, legyen bármilyen részletes, alapos amúgy ez az oldal.
Amikor próbálgattam a Glide 8-ast, nagyon szimpatikus volt, amit éreztem, szerintem jó lesz!
További jó szórakozást az estékre! 🙂
@videkiman: Hát ha nem is folyamatosan, de igen, időről-időre felmentem azokra az oldalakra, amiket pl a fb csoportnak köszönhetően megismertem.
Engem ez valamennyire szórakoztat is, szóval ez nekem belefér. Azt el tudom képzelni, hogy akit ez egyáltalán nem köt le, vagy van ennél jobb dolga, hobbija, annak nem ér meg ennyi időt, vagy konkrétan nincs erre ideje. Ismerek olyan embert, aki néha csak rám ír, hogy kellene neki megint egy Vomero és hozok neki max 20-ért az outletből 🙂
Csak úgy hopp felmenni egy site-ra és behúzni jó áron egy pont jó cipőt, pont jó méretben – na ehhez biztos szerencse kell.
Ahol én szoktam járni:
http://www.runningwarehouse.eu
http://www.sweatshop.com – ez volt az abszolút kedvenc, itt volt nagyon sokáig egy 20%-os kupon, amit az akciós cuccokra is simán rátettél. Innen jött két Garmin óra (az egyik apósomnak), két cipő.
http://www.sportsshoes.com
http://www.21run.com
http://www.wigglesport.de
hervis osztrák és magyar oldal
(A csoport létrehozója félelmetesen benne volt ezekben a hírlevelekben, kutatásban, pénznem- és országváltás trükkökben, ez már tényleg egy másik szint.)
Én viszonylag sok cipőben futok, olyan 6 párat váltogatok folyamatosan aszerint hogy terepen vagy síkon, sárban vagy száraz időben, illetve hosszabbat vagy rövidebbet futok. Másik szempontom a sok cipőre pedig az, hogy cipőnként nézve egy-egy elég hosszú ideig is kitarthat ha mondjuk 2 hetente csak egyszer veszem fel. Ennyi cipőnél én tulzott luxusnak érzem hogy teljes árat fizessek értük amikor egész évben folyamatosak az akciók, szóval én mindegyik cipőmet akciósan szerzem be, ráadásul jó előre, szerencsére olyan nálam már régóta nincs, hogy szétfutottam egy cipőt és gyorsan kell helyette szereznem egy másikat. Szeretek olvasott tesztek alapján kisérletezni új modellekkel, ezért kicsit szégyelni is szoktam magam amikor egy itthoni boltban felpróbálom, utána meg neten külföldről megrendelem, de ha csak pár ezer forintnyi lenne a különbség, akkor még csak-csak támogatnám a hazai kereskedőt, de úgy, hogy harminc sok, jó negyvenezres cipőket tudok rendelni szálítással együtt alig húszezer forintokért, úgy már nem kérdés számomra, hogy honnan szerezzem be a cipőt. Boltban legutoljára múlt ősszel vettem egy Nike Free-t, de az is nem itthon, hanem egy nápolyi nyaralás alatt történt egy metróaluljáróban lévő sportbolban, természetesen az is akciós árú volt.
@Kilfish: @videkiman:
Az örök vázlatban ragadt posztom vhogy így kezdődik:
“utálom, utálom, utálom a hazai kínálat esetlegességét. Bemész a boltba, van egy, két falnyi cipő, ahol kb a kettő, örök vezető márka egyes modelljei hiánytalanul fellelhetők, a következő kettő legnagyobb márkánál is egészen jó a helyzet, de amint színben, méretben, vagy akármiben elkezdenél variálni, megáll az eladó kezében a 43-as, standardmodell, hogy, ja, amabból nincs raktáron.
És akkor a rétegmárkákról nem is beszéltünk még. És nem is fogunk. Hoka pl? Nomád. egyedól. Budapest. Méret? 40, 48. Szín? Amit még nem vittek el. Mikor lesz új szállítmány? Majd lesz.”
Azt látom, hogy itt, Budapesten a nagy hármas új boltokat nyit. Azt nem gondolnám, hogy kényszerből, előre menekülve, de azon meglepődnék, ha a cipőeladásból lenne nagy nyereségük.
Egy webshoppal lehetetlen versenyezni, ha az árról van szó, és nem arról, hogy 10 percen belül haza akarod venni a cipőt. Aztán még ott van a 27%-os ÁFA, meg a többi, amiről fogalmam sincs, nem akarok hülyeségeket beszélni, mindenesetre nekem elég reménytelennek tűnik egy offline bolt fenntartása itthon, még ha Budapestről is beszélek.
Hogy az ország többi részén mi van, arról sejtelmem nincs. Hervis meg Deka sincs mindenhol.
@téglánakgyors: Köszi a linkeket!
Szerintem meg nem mehet rosszul ezeknek a boltoknak. A 200xezer forintos új ájfónér is sorban állnak az emberek, akkor az 50 ezres cipőre is biztos meg van a kereslet.
Cipő esetében szerintem azért elég necces a webshopos beszerzés. Az azért nem olyan, mint egy póló, hogy az L-es biztos jó lesz. Én pl. ha netről rendelnék cipőt, csak és kizárólag ugyanazt venném meg, amilyenem már volt. Ehhez mondjuk az is hozzátartozik, hogy nekem nem lenne pofám bemenni egy boltba az ott történő vásárlás legkisebb szándéka nélkül. 🙂
@Kilfish: Az ár szerintem irreleváns csak abból a szempontból, hogy db cipőd van. Lehet, hogy egyet két év után dobsz csak ki, de ha így is pl. félévente veszel újat, akkor pénzben ugyanott vagy. Persze ha fenn akarod tartani, hogy ugyanannyi legyen folyamatosan. 🙂
@videkiman: Csak azt a rohadék iphone-t nem lehet kapni olcsóbban a weben 🙂 Ez mondjuk nem teljesen igaz, de akárhogy is okoskodtam, csak a Mediaban vettem meg részletre, minthogy egyben kikotorjak magam alól 257 helyet 230-at az apple.at-nak.
A cipős webshopos rendelés az abszolút rizikófaktor, tele is van pár km-res cipőkkel a facebook egy másik csoportja. Szégyelni én is szégyellem magam, főleg, amikor a Fehérvár úti Spuriban probáltam, mert ott azért tényleg tudnak segíteni, tehát adott esetben van hozzáadott érték. De most, hogy mondtad, hogy szerinted jól megy nekik, már egyből könnyebb a lelkem! 🙂
@videkiman: ha több cipőt használsz, akkor új vásárlásakor ki tudod várni a legkedvezőbb időpontot amikor a legnagyobb az akció rá és nem vagy rákényszerülve gyors, de nem akciós vásárlásra, Szóval szerintem azért lehet spórolni így, aztán amikor összejön egy 5-6 darabos alapkészlet, akkor már elég évente 1 cipőt venned mert nem használódnak el a meglévők olyan rövid idő alatt, így éves szinten szerintem nem hogy ugyanannyit költ az ember cipőre mint más, aki csak 2 cipőt váltogat vagy mindig csak egyben fut, hanem még akár kevesebbet is ha minden cipőjét kivárva, akciósan veszi.
@Kilfish: ok, de ahhoz, hogy legyen egy 5-6 fős alapkészlet, ahhoz 1-2 évben kell venni 3-4et nem? Szóval ha futsz évente 2000 km-t (mondjuk te ennyi cipővel gondolom többet :)), akkor 5 év alatt elhasználsz mondjuk 10 cipőt. Az, mondjuk 25 ezres cipővel számolva, összességében tökmindegy, hogy minden évente elköltesz 50-t, vagy az első évben 100-t, aztán 75-t és utána csak 25-öket. A vége mindenhogy 250e lesz.
Abban persze igazad van, hogy ha ez ember tud jó előre bevásárolni az akciósból. Ilyet amúgy már én is csináltam, csak akkor hagyom talonban az újat, amíg a régit használom, max a régi vége fele hordom párhuzamosan. Amúgy a fent kapott linkeknek köszönhetően most épp filózok azon, hogy vegyek-e egy újat, szállítással együtt olyan 7 ezerrel lenne olcsóbb, mint a mostani alapára itthon.
Egyébként meg bassza meg korcsolyákról kéne itt értekezni, én ma voltam először futni hétvége, illetve hétfő óta, hát a Római azóta egy kibaszott jégpályává változott, gondolom a legtöbb futós tereppel így van.
@videkiman: Az utóbbi évekre nekem csak 1200 – 1500 körül km jött ki, egyre inkább az úszáson és jógán/core trainingen van nálam a hangsúly, de akárhány havonta/évente cserélek is le cipőt, az alapelv nálam az, hogy ha idejében akciósan veszem meg, akkor olcsóbban jövök ki, mint ha sietve teljes áron. Ha valaki nulláról kezd el futni, akkor ez a 6 cipő páros gyakorlat első éves beruházásnak persze hogy nagy összeg, úgyhogy ebben az esetben stimmel a matekod, de én már nagyon régóta futok és úgy duzzadt fel a hatos szett, hogy évek során vettem cipőket még akkor mielőtt még rákényszerültem volna cipőváltásra. Ha mondjuk 1 cipőnek 1 évet adunk, akkor ha 9 havonta veszel cipőt, néhány év alatt össze fog gyűlni 6 pár még ha közben szanálsz is le folyamatosan elhasznált cipőket.
Most kicsit utána gondoltam, végül is az utolsó 6 pár cipőm vásárlása között volt 2 maratonman boltos vétel is, úgyhogy többek között ezért is van pofám bemenni üzletekbe és felpróbálni ott cipőt, mert simán látok még esélyt azokban is olyan fogásra ami megéri. Mielőtt megvettem volna ezeket azért lecsekkoltam neten is hogy mennyibe jönnének ki, de nem volt olyan jelentős a különbség, ami miatt a webáruházat választottam volna, vagy azokban az esetekben szállítással együtt még rosszabbul is jöttem volna ki. Másrészt meg egyéb futós és úszós termékeket szoktam Spuriban, Maratonmanben, Sarkcsillagsportban, Nyúlcipőben amúgy is vásárolni, úgyhogy szerintem belefér ha egyszer-egyszer csak vásárlás nélkül próbálok náluk cipőt.
Általánosságban cipőhasználatról azt gondolom, hogy az a jó, ha az ember több féle cipőt használ napi szinten váltogatva, olyan ez kicsit mint a terepfutás, az is azért jó a lábnak mert a talaj egyenetlensége és változatossága miatt rákényszerül a láb, hogy minél többféleképpen használja minél több izmát és így sikerül mérsékelniek a monoton terhelést, ami leginkább felelős a sérülések kialakulásáért. Másrészt meg azt is gondolom, hogy a cipők olyan nagy csodát nem tesznek mint amit sokan hisznek, hogy mekkora nagy szerepük van abban, hogy elkerüljék a sérülések kialakulását, ha szar a futótechnikád, akkor lehet, hogy egyik-másik cipő jobban el tudja kenni azt, kicsit el tudja odázni a sérülés erőssé válását, de nincs az a csoda cipő ami megvédene téged ha nem javítasz a futóstílusodon. Cipőmarketingesek és Hoka fanok persze ezt szeretik másképpen látni, láttatni.
@Kilfish: Én ahhoz túlságosan a megszokások embere vagyok, hogy ennyi cipőt váltogassak és megmondom őszintén totál feleslegesnek is tartom. Meg el se tudnám pakolni a lakásban. 🙂 Persze ehhez hozzátartozik, hogy én ilyen durva terepen nem futok ahova más fajta cipő kellene, max kevésbé kitaposott földút.
Azért nálam sem úgy működik a történet, hogy egyszer csak fogom magam, bemegyek a Spuriba, hogy nekem cipő kell, de azonnal. Mikor legutóbb vettem, az egyébként ha minden igaz életem egyetlen standard árú futócipőjét, akkor is vmi nagy akciózás közepette mentem, mint általában, csak hát az nem volt leárazva, amire esett a választásom (a legtöbb kedvezményesből meg persze nem volt a méretemben).
Amit az utolsó bekezdésben írsz, azzal egyetértek, szerintem is túl lehet lihegve egy kicsit ez az egész cipő téma. Régebben is futottak az emberek, amikor még nem űrtechnológiával gyártották a cipőket, mégse hinném, hogy sokan belerokkantak. Persze a jó minőség gondolom akkor is megvolt, de feltehetően a piac bővülése miatt, mintha kezdene átesni mindenki a ló túloldalára.
@videkiman: @Kilfish:
Ugyan elő nem tudnám ásni, de volt erről valahol egy, vagy több érdekes cikk, hogy az 1970-es évekbeli futóboom – amikor először lett divat az utcai futás, főleg a 72-es amerikai olimpiai győzelem után – – utólag, idősebb korban mennyi sérülésnek, mozgásszervi betegségnek lett kiváltó oka.
Most aztán, hogy cipők-kontra sérülések témakörben melyik volt a tojás és melyik a tyúk, biztosan nem lehet már megfejteni, de szerintem gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy ennyire felfusson és a fejünkre nőjjön a cipőipar.
Azt sem tartom véletlennek, hogy a Vibram és a hasonló abszolút mezítlábas megoldások mennyire hirtelen eltűntek a pár évvel ezelőtti fellángolás után.
Szóval különösen aszfaltra szerintem kellenek a jó cipők, azért soha nem aszfalton rohangáltak a Tarahamura indiánok sem.
Persze meg kellene először tanulni (jól, helyesen) futni, erősebbé kellene válni, mielőtt nekiáll az ember, de legyünk őszinték, ki kezdi így? Az átlagember, mint én, mondjuk évekig lesi magát a tükörben, és egyszer az önutálata addig ér, hogy lemegy kocogni a ház körül. Örüljünk, ha éppen nem papucs van rajta, hanem legalább elment mondjuk a Hervisbe venni EDZŐcipőt 🙂
Sziasztok!
Sajnos nem mindenki engedheti meg magának az akciós cipőket. Csak hogy rávillantsak néhány képben: a fal mellé helyezett fehér A4-esből, akárhogy is küszködök, valahol mindig kilóg a lábam. Ez az egyetlen tulajdonsága e testrészemnek a hazai sportboltok 100%-át, és a webshopok kb. 95%-át haszontalanná teszi számomra, és a maradék 5% kínálatában kell megtalálni azt, ami épp raktáron van. Az, hogy akciós vagy sem, egyszerűen nem lehet szempont.
De a méret csak az egyik tényezője a kérdésnek, a hatalmas lábhoz, hatalmas test is tartozik, melynek súlya is van. Itt érünk a következő kényes kérdéshez, hogy a sportszergyártók a 60-80kg-os atléták számára tervezik a talpakat. Alattam egy Nike ~3-400km-t bír, utána már nem csillapít, dobhatom a fenébe, legyen az Pegazus, Vomero, akármi. Ugyanezt el lehet mondani a többi márkával kapcsolatban is, még az olyan “Hoka-gyilkos” modellek esetén is, mint pl. az Altra Olympus.
Hozzátok hasonlóan, más úton, de végül én is arra jutotam, hogy soha többé nem fogok egyetlen eladóra sem hallagatni, a boltban kimondott szó elszáll, a papír, brossúra, katalógus mindent elbír, nem ők futják az edzéseimet, nem tudják, nem értik, nem nekik fáj a csípőjük, térdük az idejekorán elhasználódott, felkeményedett futócipőtől. Egy 2m-es ember soha nem lesz nem hogy 60-80kg, de még 90 sem, vagy ha igen, akkor már rég nem a futásért küszködik.
Nekem a Hoka jött be, és azon belül is a legbéleltebb modellek (pl. Stinson, Bondi), meggyőződésem, hogy amit ezek nyújtanak számomra, azt nyújtják a teljesen mezei népszerű márkák népszerű modelljei az átlagos méretű futók számára, amit mindig is a sors kegyetlen fintoraként éltem meg. Szóval nekem várásláskor már gyakran az is kihagyhatatlan lehetőségnek tűnik, ha egy kiszemelt modellből van méretben (próba nélküli webes rendelés persze), a szín, ár nem igazi szempont.
@rezisztens: No ezt nagyon szeretem, amikor ha gyengéden is, de rácsapják a kezemet az ajtóra, vagy felnyitják a szememet. Vannak dolgok, amelyekre nem is gondolok.
Arról tudtam például, hogy a lunarfiszemfaszom Nike-k hivatalosan nem tudják nyújtani az 1000 km-t, de mivel a Vomeroról el van mondva, hogy vagy hosszútávra és/vagy nagyobb súlyú futókra van kitalálva, én azt hittem az bírja.
A népszerűbb lábméretekkel gyakran előfordul, hogy először azokat rabolják le, de bevallom gőzőm nincs, hogy mi van 42-43 méret alatt vagy felett- Köszönöm a kommentedet, jó látni más megvilágításból is a dolgokat.
Milyen nagy emberként futni amúgy? Térd, izületek? Hátrányban vagy a tömeg miatt, előnyben vagy a hosszú lábaknak köszönhetően, miért pont futás?
@téglánakgyors: Nem hiszem, hogy gyökeresen más lenne, a testi adottságait elfogadja/beletörődik az ember. Futni kb. három éve kezdtem, a szokásos sztori, 40 felé, undorral nézegeted magad a tükörben, időd persze nincs… úgyhogy mindig kedélyes derűvel olvasgatom a posztjaidat, a legtöbb dolog nagyon is ismerős. Kezdőként a “csak egy jó futócipő kell” jegyében egy év alatt négy cipővel is megjártam, közben átestem a “kötelező” a talpi bőnyétől a térdfájás miatt úsznom kell dolgon át a pulzuskontroll ismerete nélküli lélekölős, miért nem fejlődök gyorsabban edzésekig. Aztán hogy, hogy nem, a cipőn kívül is valahogy összeállt a tempó, a pulzus, figyelek a technikára is (talpközépre, kicsit lép, 180-at, ha csak lehet, nem aszfalton), és az első Hokámba beleszaladt az addig szokásos cipőélettartam négy-ötszöröse, amiről azt hittem, hogy nálam lehetlen.
Szerintem a magasság, és az azzal járó tömeg a hosszútávfutásnál pláne ultrafutásnál egyértelműen hátrány. Nézd meg az összes fenomént a műfajban, egyik sem langaléta. Azt kicsit bánom, hogy szükségem van az edzések között legalább két nap regenerációra, vagy a hosszabb edzések után akár három napra is. De ez a kezdetektől így volt, amikor 4 kiliket futottam, akkor is kellett a két nap, mostanában nem szeretem abbahagyni 2 óra (20-22km) alatt, de most is szükségem van legalább két nap pihenőre.
Hogy mondjak valami pozitívumot is, úgy látom (már ahhoz képest, amit interneten összeolvasgat az ember), hogy relatíve nehezebben éhezek el. Ha kell, lenyomok 3 órát folyadékkal, pl. nem túl cukros meleg teával így télen, izó, porok, zselék nélkül is.