Velence – nemmaratonman

2016.09.26.

Legyőzni Mikulást

Nem volt bennem sok hiányérzet a tavaly decemberi, kurva hideg tókerülés után. Éppen megvolt három órán belül (hat másodperc kérem maga a világegyetem ebben a sportban!!!), Dani szép egyenletes tempóval bevitt, bekísért, én meg marhára örültem.

Annak a sorozatnak a vége életem első maratonja lett, tehát egy elég menő időszakomban voltam akkor, zseléztem a hajam, kockás volt a hasam, és sokat szerepeltem a blogomban.

Aztán persze nem úsztam meg egy kisebb leállás nélkül, meg pont jött a nyár, és ki akar futni a trópusokon, amikor az nem arra való? Pont tegnap néztem meg a Koktélt, tudom, miről beszélek.

Azóta sem …

Olvass tovább!

2016.08.17.

Nyár

A nyár millió örökkön-örökké ismétlődő pillanatképei közül talán az illatok a legfontosabbak. Idén valahogy úgy alakult, hogy alig éreztem illatokat, csak robot módjára jártam meg a napi kétszer negyven perces utat az otthon és munkahely között. Ha éreztem is néhányat, azt szinte mind futás közben kaptam el, még úgy is, hogy jobbára a meleget meg a párát kerülgettem, hogy ne telibe rontsanak neki a pulzusomnak.

És mégis, ezeken a nem túl jelentékeny kilométereken jöttek a szembe legintenzívebb emlékek, például ahogy a buja, túlérett, utakra belógó fák ontották magukból a gyümölcsösen, ragadósan, rohadósan édeskés, odavágott sörösüveg-kesernyés illatukat a csillaghegyi kis utcákon.…

Olvass tovább!

2016.05.11.

A Kísérők Bibliája – Genezis

Nem kérdés, valami epikus, földrengésszerű, Kalevala like posztot tervezek írni május végére, június elejére. Amint megérkezek a Balatonról, félrevonulok egy kicsit a világtól, nem azért, mert annyira fog fájni, hogy a létezésre is képtelen leszek (ennek esélyét sem látom, már az ülőgumóm is színtiszta izompúp), hanem, hogy megírjam életem fő művét, a Kísérők Bibliáját, amely 10 (plusz, mínusz 10) pontban összeszedi mindazt, amit tudni kell az UB telibe bringázásáról, olyan eddig soha ki nem beszélt témákkal, amelyek minden Kísérő számára egyaránt fontosak, kezdve a “Hogyan kell elgáncsolni a futódat, hogy végre hazamehessetek a picsába, mert már nem bírod (izompúp ide-vagy …

Olvass tovább!

2016.03.07.

Minden futóversenyek titka

Na kérem, az Optivita 100 km-es versenyén megvilágosodtam. Egyetlen dolog kell ahhoz, hogy bármilyen táv esetén jól szerepelj.

Megfelelően kell helyezkedni. Ennyi. Elég kemény küzdelem volt, ez néha látszik is rajtam, de több fotón szerepelek, mint eddig bármelyik verseny alkalmával. Jó helyre kell tenni magad, ez a lényeg.

Annyi csak a hiba, hogy a fotós nem jól állt be, meg kicsit elmosódott vagyok, de ezen majd következő alkalomra korrigálunk.

Látszik, hogy kemény meló. Görnyedek, nem fingok!

Gondolkoznom is kellett néha. Talán számoltam is.

Még mindig keresem a megoldást.

Távolba is meredtem.

Iszonyú küzdelem. Minden fejben dől el, én azt mondom.…

Olvass tovább!

2015.10.05.

Szeptember

Nem szeptember volt a legerősebb hónapom ebben az évben. Januárban még lenyomtam magam szempontjából nézve egy igen derekas 141 km-t, és hát a júniusi lelkesedés is elég volt 111-re. Igen, most jön a a senki által nem várt, a totális meglepetés erejével ható DE.

De mégis, ebben az évben szeptember lett a vízválasztó. Ez tipikusan olyan DE, mint amikor közelében sem vagy az esetleges PB-dnek, de érzésre egy kurva jót futottál. Amikor azért egészen jó tempóval mész, nem a legjobbal, de érzésre könnyű vagy Muhhamad Ali lepkéje.

A sok mindig-közbe-jön-valami után (nyaralás, kánikula, csak-csak fáj, tököm se megy futni, semmi …

Olvass tovább!