Címke: talpi_bőnye_gyulladás

Beküldve:

Pótlások

Loading

Ideje valami hasznosat is írni.

Az utóbbi hetekben újra előkerült a talpi bőnye, mint téma. Szerencsére nem nálam, de sajnos másoknál, három egymástól teljesen független irányból is kérdéseket kaptam a saját tapasztalatomat illetően. Ekkor jöttem rá, hogy pont azt csináltam, amit más beszámolókban, értékelésekben, blogokban nem szeretek: nem follow-upolok. (Most szombat reggel van, fáradt, kicsit megfázott, és a multiba belebutult ember vagyok, komolyan fogalmam nincs, hogy fejezik ezt ki magyarul.)

Nem zártam le a bőnye témát a blogon – világított rá az egyik kérdező, aki remélem akkor megkapta a válaszemailemet, mert a blog.hu-s üzenetküldéssel azért már párszor megégettem magam. Annál …

Olvass tovább!

Beküldve:

És akkor a hobbifutó nagy levegőt vett, és alámerült a Magyar Egészségügybe 4 – A gyógytornász

Loading

Ahogy múltkor írtam, akkor csütörtökön, vagy pénteken, a franc se tudja már, de elmentem a gyógytornászhoz. 

Sokat vártam tőle, de ha az internetes felületének nagyságát, dominanciáját, és annak informatív tartalmát nézzük futás szempontjából, akkor azt hiszem, jogosan.

És jó is volt, sokat tanultam magamról egy óra alatt, de éppen ezért, mivel csak egy óráról beszélhetünk, van bennem egy markáns hiányérzet. Attól függetlenül, hogy anyagi helyzetem buborékbudapesti és nem átallok néha felesleges pénzeket elbaszni a hobbimmal kapcsolatos dolgokra, azért még mindig elég árérzékeny fogyasztó és páciens vagyok. Különösen nagy ellensége vagyok a nem egyértelműen forintosítható szolgáltatásoknak, helyzeteknek, nem tudom, miknek, …

Olvass tovább!

Beküldve:

És akkor a hobbifutó nagy levegőt vett, és alámerült a Magyar Egészségügybe 2.

Loading

Remélhetőleg jó darabig ez lesz az utolsó egészségügyi jelentés – bár úgy gondolom, hogy ha már úgyis van egy időpontom a Sportkórházba, nem hagyom veszni, legalább ott is megmutatom a talpamat -, de annyi mindenképpen kijár ennek a történetnek, hogy adjak neki egy lezárást.

Nem tudom, hogy mennyi értelme volt elmenni Tatára úgy, hogy azt sem éreztem volna, ha egy villát bök a doki a combomba, annyi diklofenák volt bennem, de nem akartam elvesztegetni az időpontot, ha már aranyárban mérik az ilyet már a magánrendeléseken is.

Tatán egy órát vártunk. Nekem ezzel volt a legkevésbé bajom, de mindenki más meglehetősen …

Olvass tovább!

Beküldve:

1st Voltaren® get rid of the kidney stone „run”

Loading

A jelekkel ellentétben határozott célom az, hogy ez a blog egy futóblog maradjon. 2015-ben elvileg, főleg magam számára, egészen érdekes dolgok fognak velem történni futásügyileg. Legalábbis remélem. Nem mondom, ez a december is érdekes volt idáig, de ha lehet, akkor azt kívánnám, hogy a következő 12 hónap inkább sportértékében legyen érdekes, ne orvosügyileg. Az eszkalálódó térdproblémám és a sunnyogó talpi íngyulladásom mellé december 13-án, SZOMBAT reggel (miért hétvégén, miért??) betársult egy igen tiszteletreméltó és magázandó vesegörcs. 

Mivel célom az, hogy a nemmaratonmanből maratonman legyen – csak így félvállról, Dean Karnazes módjára-, és mindezt tényleg futással, vagy ha az nem megy, …

Olvass tovább!

Beküldve:

A talpi bőnye, meg a Podiart, meg én

Loading

Valamikor a múlt héten megjött a Podiart talpbetét. Döbbenetes élmény volt, hogy amint betettem a cipőmbe, és belebújtam, azonnal hatott. Ugyanis abban pillanatban elfelejtetem az eredeti bajomat, mert egyből mindenhol máshol fájt. A tényekkel nem lehet vitatkozni, a dolog tényleg működik.

Úgy, és ott raktak bele púpokat, ahogy szerintem földi halandó lába önként nem áll.

Fokozatos hozzászoktatást javasoltak, ezért első nap végig alattam volt, és futáshoz is beraktam. Igazából csak a hatodik, az utolsó kilométer elejétől mondtam azt, hogy na ebből most elég, mert tényleg gecire fáj. Nem is a teljesen indokalatlan helyeken beépített göcsörtök fájtak elviselhetetlneül, hanem inkább …

Olvass tovább!