Nike Vomero 8

Loading

Cipőválasztó Gondolatmenet (úgy mint Madárvédő Golyókapkodó, valamint Óriástüdejű Levegőfújó)

A Pegasusba a lassan egy hónapja tartó siránkozások és sántítások ellenére is csordogálnak a kilométerek, most egészen pontosan 903 km van benne, amit egészen pontosan 903.000 méter. Ez az azért így sokkal jobban hangzik.

A Pegasusnak az ég világon semmi baja. Koszos, soha nem mostam, mert úgy olvastam, hogy az nem jó a cipőnek, meg hát úgy voltam vele, hogy én megdolgoztam ezért a koszért. De nem lyukas, nem kopott el a talpa, nincs megrogyva, és a jelenlegi bajaim ellenére is azt mondom, hogy nem fáj benne a lábam. Pontosabban mondva …

Olvass tovább!

Nike Pegasus 30, 534 km

Loading

Tudom, hogy ekkora távot simán bele tenni akár másfél (meg egy, meg fél) hónap alatt is egy futócipőbe, nekem viszont május 25-től számolva pontosan ennyi időre volt szükségem (ezt a posztot szeptember 17-én követtem el) és én ebben is nagyon elfáradtam.

Nem hiszem, hogy nekem fizikailag valaha is opció lesz háromhavonta agyonhordani huszonikszezerer forintot, az anyagi részét így nem is kell feszegetni hálistennek. (Vagy legalábbis csak lassú forralással, hogy ne fájjon.)

Az Előző Cipőm egy Saucony Jazz 13 volt, amit kb 960-nál hagytam a polcon. Eléggé se veled, se nélküled viszonyunk volt, úgy gondolom nem csak a cipő hibájából, valamint



Olvass tovább!

Murakami meg a Pegasus meg az Atomfutás

Loading

Ez most ilyen mindenek előtt időszak.

Itt van ez a Murakami Haruki, akit előbb ismertem idézetes naptárból, mint akárhonnan, ami jól jelzi, hogy hajlamos vagyok lemaradni a dolgokról. Az első “könyv”, amit olvasok tőle az a Miről beszélek, amikor futásról beszélek? amiben a futáson kívül semmi mágikus nincs, realizmus mondjuk annál több.

Az egész könyv alig 165 oldal, és igazából ha eszem lenne, akkor nem blogot írnék, hanem ilyen jegyzetet, hogy még ebből is pénzt csináljak, affenébe. Mindenesetre majd jól megírom a véleményem, ha eljutottam a végéig.

A Nike Pegasusban 450 km van, igazából róla már most megírnám, hogy mekkora …

Olvass tovább!

Paksi huszonkettő és a túl rövid cipőfűző nagy kérdése

Loading

A paksi huszonkettő nem is annyira a szeptember hatodikai paksi huszonnégyből eredeztethető, amire beneveztem (Atomfutás, félmaraton plusz), hanem a Smashrunnak. Egy badge-ért harcolok, amit akkor kapok meg, ha hat hónapon keresztül minden hónapban többet futok, mint az előzőben. Van egy olyan jelvény, ami azt is megmondja, hogy minimum 8 km-rel kell többet teljesítenem, de arra esélyem sem volt. Ezt a bármennyit, de többet azonban még életben akartam tartani. 22 km maradt május utolsó napjára.

Paksra úgy kerülök, hogy a barátnőm szülei ott élnek. És ha már általában Paks, akkor az Atomfutás kötelező, főleg, mivel már tavaly is akartam, de nagyon …

Olvass tovább!

Az első öt

Loading

Vasárnap csak egy óvatos öt kmre vittem ki a cipőt, mert a Saucony esetéből tanulva, úgy voltam vele, hogy biztos lesz problémánk egymással. Egész nap viharok jöttek-mentek a közel harminc fokban, valami iszonyatos páratartalom tartotta fogva az egész útvonalat. Szinte az első pillanattól kezdve őrült módjára izzadtam, ehhez képest az első 2 km alatt jóval 6:40-es tempó alatt tudtam tartani a 140 körüli szívritmust.

 

A cipő egyértelműen és teljesen más élménnyel szolgált mint a majd 1000 km-t megélt Saucony Jazz 13. Annál jóval puhább volt, semmi hangja, csak a talp teljesen friss gumija sercegett a bicikliútra mosódott mikrokavicsokon. Nem tudtam …

Olvass tovább!