Oldaltámadás

Loading

A tegnapi önmotivációs céllal is írt picsogásom után, egyből úgy adtam az első adandó (ja, igen, rögtön tegnap esti) résztávos edzésesemet, ahogy azt kell.

Pedig jól indult, de aztán a második öt perc közepénél megjelent a RÉM, a görcsösségig fajuló oldalszúrás. Mindig a jobb oldalon. Mostanában új elem a váll alatt, a kulcscsontom környékén megjelenő “elszorulás”, amit azért nagyjából le tudok kezelni, de ezt, ezt nem. Ez valami kibaszott módon berántó fájdalom, és hiába állok meg percekig, nem segít, rajtam marad egészen sokáig.

És bármit nézek a neten, ennél nem jutok tovább, rögtön az első (fut, oldalszúrás) találatban gyakorlatilag minden …

Olvass tovább!

F, for…

Loading

 

… fartlek

 

Ez is az  tipikus poszt, amit a munkahelyem kezdtem el írni notepadon, aztán nagy nehezen átjuttattam ide, ahol kiderült, hogy nem az egész jött át. Valami lemaradt a kopipésztek alatt. Mindegy, kezdjük el:
Valahogy válaszolni kell a hétvégi hosszúkra, mert az csak eggyel jobb, ha 140-es szívveréssel futok állandóan, annál, ha ugyanezt teszem a 150-en, ezt tudom. Egyrészt onnan tudom, hogy amikor felkészültem első és eddigi egyetlen hivatalos félmaratonomra, akkor annyit fejlődtem abban a két és fél hónapban, mind gyorsulásban, mint pulzusszámban, mint az azelőtti egy évben, és utána, a mai napig tartó pár hónapban (kettő) összesen. Mondjuk


Olvass tovább!

Futás, félmaraton, új munkahely

Loading

Azért választottam a világ végét az első félmaratonom helyszínéül, mert szartam a szintidőtől, meg a záróbusztól, ami pl. ott megy a hátad mögött a kimondhatatlan és copypaste nélkül leírhatatlan vicivittitititán. Hülyék ezek a latinok. Na mindegy. Azzal az egy dologgal nem számoltam, hogy magamhoz képest picsasokat fogok fejlődni pont ebben a két hónapban, amikor – ha szűken vesszük – majdnem egy év alatt lett volna rá elég időm, de persze akkor nem történt semmi, csak a szenvedés.

Bár azóta egyre szimpatikusabb a Rotary félmaraton, ígértek balesetbiztosítást, serleget, meg hát akárhogy is, ez az ÉN félmaratonom. Az első, abból pedig …

Olvass tovább!

A Fél, másodszorra

Loading

Az első után semennyire nem voltam képben, de ez igazából várható is volt. Lett volna, ha nem csak utólag tudatosulna ez a dolog, főleg azáltal, hogy leírom. Kedden még lefutottam hat kilométert fartlekben, ami annyit jelent, hogy becsületből négyszer-ötször belefutottam, de alapvetően még annyira kockán mozogtam, hogy nagyon nem esett jól. Nem futni, mozogni egyáltalán. Életem első félmaratoni távja után valószínűleg többet kellett volna pihenni, de hát senki nem mondta, hogy hülyegyerek, fuss le egy félmaratont, magamtól ugrottam neki, a félmaratonra való felkészülés kellős közepén. Csütörtökön álltam fejre. Aznapra négyszer hat perces intervall volt felírva a naptárba, és már előre …

Olvass tovább!

Bikás parkos 5*4-es intervall – első a Garminnal

Loading

Ma éreztem először azt, hogy a Garmin órámnak, a vágykielégítésen túl, tényleges haszna van.

Eddig Runtastic Pro-val futottam intervallt, és ott más opció nem lévén, -tól, -ig tempóra állítottam be az egyes szakaszokat, mellette pedig a decathlonos órámmal mértem a pulzust. Ez a mutatvány több sebből is vérzett. A pillanatnyi tempó nem biztos, egyenes arányban van a pulzussal, és a pillanatnyi tempót kurvára nem szereti a GPS.

Az az eddigi előny, hogy a Runtasticnak mindene az ezrenkénti tempó, az ebben az esetben egy elég komoly hátránnyá válik, hiszen a percekre megadott szakaszoknak semmi közük nincs a kilométerekhez, és így a …

Olvass tovább!