Nadapinád

Loading

Azt hiszem nagyjából ez (mármint a nadapi nádas) volt az első felnőtt vicc, amit megértettem. Hogy ez egyből a genitáliákról szól, na arról nem tudom, hogy tehetek-e, de amúgy is a második keresztanyám (kétszer kereszteltek, esküszöm, de ez annyira elkoptatott csajozós sztori, hogy itt már nem mesélem el újra) magyarázta el. A lényeg, hogy leesett.

A Velencei-tavat mindig is valahogy második, az idővel aztán csak ikszedik otthonomnak tekintettem, főleg Velence-Sukoró környékén volt mindig egy nagyon békés, harmonikus, “megérkeztem” érzésem.

Most már inkább csak régi ismerős táj, de sem régebben, sem mostanában nem tartozott bele ebbe az egészbe Nadap. Ezelőtt egyszer …

Olvass tovább!

F, for…

Loading

 

… fartlek

 

Ez is az  tipikus poszt, amit a munkahelyem kezdtem el írni notepadon, aztán nagy nehezen átjuttattam ide, ahol kiderült, hogy nem az egész jött át. Valami lemaradt a kopipésztek alatt. Mindegy, kezdjük el:
Valahogy válaszolni kell a hétvégi hosszúkra, mert az csak eggyel jobb, ha 140-es szívveréssel futok állandóan, annál, ha ugyanezt teszem a 150-en, ezt tudom. Egyrészt onnan tudom, hogy amikor felkészültem első és eddigi egyetlen hivatalos félmaratonomra, akkor annyit fejlődtem abban a két és fél hónapban, mind gyorsulásban, mint pulzusszámban, mint az azelőtti egy évben, és utána, a mai napig tartó pár hónapban (kettő) összesen. Mondjuk


Olvass tovább!

A Fél, másodszorra

Loading

Az első után semennyire nem voltam képben, de ez igazából várható is volt. Lett volna, ha nem csak utólag tudatosulna ez a dolog, főleg azáltal, hogy leírom. Kedden még lefutottam hat kilométert fartlekben, ami annyit jelent, hogy becsületből négyszer-ötször belefutottam, de alapvetően még annyira kockán mozogtam, hogy nagyon nem esett jól. Nem futni, mozogni egyáltalán. Életem első félmaratoni távja után valószínűleg többet kellett volna pihenni, de hát senki nem mondta, hogy hülyegyerek, fuss le egy félmaratont, magamtól ugrottam neki, a félmaratonra való felkészülés kellős közepén. Csütörtökön álltam fejre. Aznapra négyszer hat perces intervall volt felírva a naptárba, és már előre …

Olvass tovább!

Garmin – első fartlek

Loading

Életem első fartlekje. Nem volt ismeretlen szó ez nekem, láttam már vagy háromszor leírva, mindegyik alkalommal valami edzéstervet nézegettem. Valószínűleg a paksi félmaraton pluszra akartam volna felkészülni, de pont akkor, múlt nyáron mondta először azt a térdem, hogy neki ez az egész nem kell és nem akarja velem csinálni.

Most talán – lekopogom – eljutok Debrecenbe, és mégiscsak meglesz életem első 21 kilométere, szóval nem úsztam meg életem első fartlekjét sem.

Félig elolvastam vagy három bejegyzést a fartlekről – ezt a futaneteset, meg ezt a futóblogosat, meg ezt a híresembereset (bár a középsőben a másik kettő is linkelve …

Olvass tovább!