Azt hiszem nagyjából ez (mármint a nadapi nádas) volt az első felnőtt vicc, amit megértettem. Hogy ez egyből a genitáliákról szól, na arról nem tudom, hogy tehetek-e, de amúgy is a második keresztanyám (kétszer kereszteltek, esküszöm, de ez annyira elkoptatott csajozós sztori, hogy itt már nem mesélem el újra) magyarázta el. A lényeg, hogy leesett.
A Velencei-tavat mindig is valahogy második, az idővel aztán csak ikszedik otthonomnak tekintettem, főleg Velence-Sukoró környékén volt mindig egy nagyon békés, harmonikus, “megérkeztem” érzésem.
Most már inkább csak régi ismerős táj, de sem régebben, sem mostanában nem tartozott bele ebbe az egészbe Nadap. Ezelőtt egyszer …
Olvass tovább!