A kilókról

Loading

Nem tudom, hova soroljam magam ezzel a nem teljesen egyéves ráhajlással a futásra, ezzel az ezeregy-két km-es éves teljesítménnyel, meg ezekkel a 140-130 km-es hónapokkal.

Mármint az nyilvánvaló, hogy kezdő vagyok, túlpörgő vagyok, legalábbis a futásról beszélés szintjén, mert ugye csinálni sokkal nehezebb, mint dumálni róla. A kérdés inkább az, hogy mire elég mindez, ha a kilók elleni harcról van szó. 

A kezdeti térdín fókusz lassan átvándorolt a pulzus-tempóval való szarakodásra, és annyira leragadtam ennél a témánál, hogy esküszöm szinte észre se vettem, hogy megindultak a kilók lefele.

Az, hogy a combomon ilyen dudrok meg gödrök lettek, azt nagyon élveztem, …

Olvass tovább!

Konfliktusok

Loading

Oké, nyilván, úgy agy alatt, végig érzem azt az ellenállást, feszültséget, nem is tudom, igazán mit – azt, hogy nem állok készen átlépni egy vonalat. Vagy nem akarok. Semmi dráma, igazából csak arról van szó, hogy jelenleg nem teszek bele több kilométert, nagyobb tempót a futókarrierembe. Tavasz óta 140-150 km a havi penzum, és egy-két alkalmat leszámtva nem igazán feszegettem a határaimat. Inkább csak egy kényelmes, lassabb fejlődést produkálok. 
És mindezzel egyelőre semmi bajom nincs. A versenyszezon úgy, ahogy van, elzúg mellettem, de ez csak inkább a magamra vett külső nyomás (haverok, futóblogok) miatt bánt valahol, semmint magam miatt. Egyáltalán


Olvass tovább!